2012. szeptember 24., hétfő

A negyedik


Marci születése utáni szeptemberben az uram egyik biciklis útjáról három gesztenyével tért haza. Néha szentimentálissá válik, az őszi napfény és talán a fáradtság okán a barna gömböcökben családunkat vélte felfedezni. Mivel én már alapból szentimentális vagyok, a gesztenyék azóta is ott figyelgetnek a könyvespolcon.

Miután Marci elindult,  már nem láttuk akadályát a családbővítésnek (két járni nem tudó gyerekkel igazán kihívás lenne a BKV), ezért pénteken tiszteletünket tettük az illetékes hivatalnál, és ismét beálltunk a sorba.

Hétvégén pedig elmentünk Vácra, a hivatalos verzió szerint sétálni egyet a Duna-parton, de valójában azért, hogy a Barátok temploma melletti fa alól még egy gesztenye csatlakozzon a kompániához. 

Tudom, furák vagyunk…


4 megjegyzés:

  1. Szerintem nem furák, hanem szuperek vagytok!
    Szeretem ahogy írsz, és a képeidet is, és nagyon örülök, hogy bővül majd a családotok, és annak is, hogy a hozzászólásodon keresztül rátaláltam a blogodra! :)
    Marci érkezésének olvasása közben meg nagyon elérzékenyültem, gyönyörűen írtad meg! :')

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jólesik, amit írtál, köszönöm szépen :))

      Törlés
  2. na, latod, hat forditva olvasok. :D Marci erkezese is kimaradt nekem valahogy eddig, de elolvasom majd, megkeresem.

    VálaszTörlés