Csütörtökön gondoltunk egyet,
magam elé húztam a gépet, szállást kerestem, és péteken este már a Balatonba
lógattuk a lábunkat. Mondtam már, hogy nagyon szeretjük?
Mindhárom nap egy csoda volt
Marcival, annyira természetesen és örömmel fogad minden új élményt.
Megnéztük Keszthelyen a
vasútmodell-kiállítást, a teremben minden kisfiú tátott szájjal, vagy óriási
lelkesedéssel (mi gyerekünk) volt jelen. Vajon a járműimádat automatikusan együtt jár az y
kromoszómával?
A vadászati kiállítást nem
terveztük, morbidnak érzem, hogy kitömött állatok között sétálgassak. Aztán
mégis láttuk, legalábbis egy részét, miután gyermekünk önállósította magát, egy óvatlan pillanatban belógott, én pedig utána. Lelkendezve jött-ment, magyarázott és mutogatta az
állatokat a többi látogatónak, akik kifizették a belépőt: néni, cicaka ( =
róka, borz, görény, nagymacskák), kaka (tőkés réce, és egyéb kistestű
vizimadarak) vavvau (farkas, sakál). Ha megbüntetnek, akkor is megérte volna,
de nem tették. Az uram közben a földszinten keresett bennünket…
Több első is történt Marcus
életében, először utazott hajón, tekert kormánykereket, és kapott saját fagyit.
Egyik miatt sem panaszkodott. Először ült autószimulátor előtt, ami ugyan nem volt bekapcsolva, de ez cseppet sem
zavarta, lényeg, hogy volt kormány, amit tekerhetett.
Kire ütött ez a gyerek?
Marci nagyon aranyos! :)
VálaszTörlésA képek pedig gyönyörűek!
Az első mondattal csak egyet tudok érteni.
VálaszTörlésA másodikat is nagyon köszönöm!:))