Nem tudod átvenni

Úszás után, mint minden kedden, az előtérben levő vízautomatához sétáltok. A gyerekedet távolabbra állítod, és megkéred, ne jöjjön közelebb, hisz jól tudod, minden gomb kihívást jelent számára és a gép forró vizet is ad. Poharat teszel a hideg vizes csap alá, majd végignézed, ahogy egy pillanat alatt melletted terem, és megnyitja a forró vizes csapot.

Nincs időd gondolkodni, a gyerekkezet a hideg víz alá nyomod, mindketten eláztok, átvillan az agyadon, a pelenkátlanság miatt váltás nadrágot hoztál, de felsőt nem.  A recepción fiatal lány telefonál, érkezik az elsősegélydoboz, közben a zokogó gyerekedet öleled, és reménykedsz, hogy nem olyan súlyos a helyzet, bár majdnem az egész kézfejéről lejött a bőr felső rétege. A bekötözött kezecskére hideg vizes zsebkendőt borítasz, és megköszönöd a törölközőárus lánynak, hogy addig mikrózta gyereked pólóját, amíg meg nem száradt.

Nem ismered a környéket, útbaigazítanak, merre találsz gyógyszertárat, szerencsére mellette van egy gyermekorvosi rendelő. Bár nem tartoztok ide, azonnal fogadnak, fertőtlenítik, átkötözik, írnak fel fájdalomcsillapítót. Megkérnek, fogd le a gyereked, de szükségtelen, nem tiltakozik, nem rugdos, megadóan tartja a kezét, arcán peregnek a könnyek. A patikában sor áll, de előre engednek, ahogy gyógyszerész rád néz: Anyának most nem szabad! - kevés híja, hogy te is zokogni kezdj. 

Hazafelé a buszon, hatni kezd a gyógyszer és a sírástól elfáradt emberke a válladra ájul, te csak öleled, és eszedbe jut az a két évvel ezelőtti délelőtt a kórházban. Nézted, ahogy méreténél jóval nagyobb ruhában, párnahuzattal betakargatva, nyugodtan alszik, miközben idegenek döntöttek a sorsáról, és te megígérted neki, nem engeded, hogy bármi baj érje.

Többen érdeklődnek kedvesen, egy srác jelez helyetted, segít leszállni, hálás vagy a figyelmességért.

Mikor beléptek a lakásba, felébred, nem éhes, csak iszik egy keveset. Nem teheted le, azonnal sírni kezd, ezért hosszasan ültök a kanapén, a pillák egyre nehezebbek, egyszer még felnéz rád: anya, anya! - és lecsukódnak. Annyira szeretnéd, de a fádalmát nem tudod átvenni. Sokáig ringatod még, mielőtt a szobájába viszed.

Végigalussza a délutánt, estére jobb a kedve, de még mindig rengeteget bújik. Közben lemondod a heti tornákat, és felhívod saját gyermekorvosodat, aki a sebészetre irányít benneteket.

Nem lesz semmi baj!