2012. szeptember 14., péntek

Azt gondolom,


természetesnek kellene lennie, hogy úgy beszéljen velem a fehér köpenyes istenség mint egy másik felnőtt emberrel, valamint, hogy úgy bánjon a gyerekemmel, ahogy egy kétévessel szokás. 

Ehelyett mély hálát érzek, és írok róla egy poszot, mert ma egy ilyen sebésszel hozott össze a jó dolgom. Nem hiszem, hogy durva és modortalan kollégáinál magasabb fizetést visz haza, nem dolgozik jobb körülmények között, csupán szorult bele némi emberség.

Köszönöm neki. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése