2013. július 2., kedd

Valaki azt akarja, hogy legyenek ajtóink


Az elmúlt hetekben az építkezők mindkét mumusa utolért bennünket, egyrészt a burkoló mindig a jövő héten tud majd jönni, másrészt a tőle független további haladás is nehézkes az építkezők kiürült zsebei okán. Mi is alá tudjuk támasztani azt a vélekedést, hogy a felújítás csak az Álomház c. műsorban kerül annyiba, amennyibe a jól fésült tervező kalkulálja, a hétköznapi halandók esetén nyugodtan szorozzuk be másféllel (vagy inkább többel). Főleg, ha az illető halandók a „vagy az legyen, amit  igazán szeretnénk vagy ne legyen semmi” hitvallást követik. Ehhez pedig nem kevesebb, mint nyolc darab, nem szabványméretű beltéri ajtó tartozik (kettő közülük hőszigetelt, egyik a pincébe, másik a tetőtérbe nyílik) néhány egyáltalán nem szabványméretű tokkal, és – ki hinné? – egy legkevésbé sem szabványméretű átjáró-burkolással, amin az ajtók mart mintáját szeretnénk viszontlátni.

No, hát majdnem nem lett semmilyen ajtónk, mikor váratlanul kaptam egy kisebb és egy nagyobb fotós munkát.
Aztán az uram ugyancsak váratlanul kapott némi adó-visszatérítést.
Kicsivel később emberem munkahelyi erőfeszítéseit jutalomforintokkal ismerték el.
Ezután már csak az kellett, hogy szűkebb családunk tagjainak szíve essen meg rajtunk, és hipp-hopp rendelhetjük is az áhított ajtókat.

Azért az ide vezető, pénz-független út sem volt teljesen padlopon simaságú. Néhányszor emlékeztetni kellett a kőművészeket, hogy a lehetőségekhez képest jó lenne, ha nagyjából egyforma méretű ajtónyílásokat alakítanának ki. Pl. egymás mellett volt két nyílás, tíz centi magasságkülönbséggel, azt nem kellene úgy hagyni, mi a véleményetek? Aztán miden nyílást aprólékosan lemértünk az urammal (szélesség, falvastagság alul, középen, fölül, magasság jobbra, balra, középen), kitaláltuk, melyik ajtó merre nyíljon, aztán mindent lefényképeztük. Az adatokat táblázatba rendeztem, az uram a fotókat megjegyzésekkel látta el, a mintaboltban az eladó álla leesett, mikor meglátta a több oldalas anyagunkat. Mégis kezdhettük elölről, mert kiderült, pár helyre még parapetfalakat kell építeni, amit az uram ezúttal rábízott a kövek műveseire. Ő pedig glettelgetett, csiszolgatott tovább szépen a glettmesterek után, ezúttal egyedül, mert én egyéb elfoglaltságaim miatt hetek óta nem jártam a házban.


A nappali félig le van burkolva, és az uram szerint olyan szép, hogy a terasz helyett inkább mellé ült le enni, közben gyönyörködött. Kinek a pap, kinek a padló. Egyébként legyen is szép, ha már ennyit vártunk rá, állítólag jövő hét közepére istenbizony, becsszóra készen lesz. 

3 megjegyzés:

  1. igen, a szabvány ajtó 210 magas, mint megtudtuk, mert van nekünk is egy olyan, ahol csak 2m a nyílás, és már nem lehetett kijjebb bontani, mert felette boltív van. most készült el az ajtó oda, jövő héten rakják be.
    kőművészek, na igen.... jó kifejezés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha az az érzésem, sohanapján fogunk beköltözni....Az uram ma megrendelte az ominózus ajtókat, cirka 5-6 hét és készen lesznek. Reméljük.

      Törlés
    2. Ismerős az érzés, mi is mindig csak pár hétre vagyunk a beköltözéstől, és ez jó eséllyel pár hét múlva is így lesz. :(

      Törlés