Az elmúlt hetekben az építkezők
mindkét mumusa utolért bennünket, egyrészt a burkoló mindig a jövő héten tud
majd jönni, másrészt a tőle független további haladás
is nehézkes az építkezők kiürült zsebei okán. Mi is alá tudjuk támasztani azt a
vélekedést, hogy a felújítás csak az Álomház c. műsorban kerül annyiba,
amennyibe a jól fésült tervező kalkulálja, a hétköznapi halandók esetén
nyugodtan szorozzuk be másféllel (vagy inkább többel). Főleg, ha az illető
halandók a „vagy az legyen, amit igazán
szeretnénk vagy ne legyen semmi” hitvallást követik. Ehhez pedig nem kevesebb,
mint nyolc darab, nem szabványméretű beltéri ajtó tartozik (kettő közülük
hőszigetelt, egyik a pincébe, másik a tetőtérbe nyílik) néhány egyáltalán nem
szabványméretű tokkal, és – ki hinné? – egy legkevésbé sem szabványméretű
átjáró-burkolással, amin az ajtók mart mintáját szeretnénk viszontlátni.
No, hát majdnem nem lett
semmilyen ajtónk, mikor váratlanul kaptam egy kisebb és egy nagyobb fotós
munkát.
Aztán az uram ugyancsak
váratlanul kapott némi adó-visszatérítést.
Kicsivel később emberem
munkahelyi erőfeszítéseit jutalomforintokkal ismerték el.
Ezután már csak az kellett, hogy
szűkebb családunk tagjainak szíve essen meg rajtunk, és hipp-hopp rendelhetjük
is az áhított ajtókat.
Azért az ide vezető, pénz-független út sem volt teljesen padlopon simaságú. Néhányszor emlékeztetni
kellett a kőművészeket, hogy a lehetőségekhez képest jó lenne, ha nagyjából
egyforma méretű ajtónyílásokat alakítanának ki. Pl. egymás mellett volt két
nyílás, tíz centi magasságkülönbséggel, azt nem kellene úgy hagyni, mi a véleményetek? Aztán
miden nyílást aprólékosan lemértünk az urammal (szélesség, falvastagság alul,
középen, fölül, magasság jobbra, balra, középen), kitaláltuk, melyik ajtó merre
nyíljon, aztán mindent lefényképeztük. Az adatokat táblázatba rendeztem, az
uram a fotókat megjegyzésekkel látta el, a mintaboltban az eladó álla leesett, mikor meglátta a több oldalas anyagunkat. Mégis kezdhettük elölről, mert kiderült,
pár helyre még parapetfalakat kell építeni, amit az uram ezúttal rábízott a
kövek műveseire. Ő pedig glettelgetett, csiszolgatott tovább szépen a
glettmesterek után, ezúttal egyedül, mert én egyéb elfoglaltságaim miatt hetek
óta nem jártam a házban.
A nappali félig le van burkolva,
és az uram szerint olyan szép, hogy a terasz helyett inkább mellé ült le enni,
közben gyönyörködött. Kinek a pap, kinek a padló. Egyébként legyen is szép, ha már ennyit vártunk rá, állítólag
jövő hét közepére istenbizony, becsszóra készen lesz.
igen, a szabvány ajtó 210 magas, mint megtudtuk, mert van nekünk is egy olyan, ahol csak 2m a nyílás, és már nem lehetett kijjebb bontani, mert felette boltív van. most készült el az ajtó oda, jövő héten rakják be.
VálaszTörléskőművészek, na igen.... jó kifejezés.
Néha az az érzésem, sohanapján fogunk beköltözni....Az uram ma megrendelte az ominózus ajtókat, cirka 5-6 hét és készen lesznek. Reméljük.
TörlésIsmerős az érzés, mi is mindig csak pár hétre vagyunk a beköltözéstől, és ez jó eséllyel pár hét múlva is így lesz. :(
Törlés