Kemény. Most aztán van
lehetőségem kipróbálni, mivel az uram pár hete már nem Budapesten, hanem a
falunkhoz közeli városban dolgozik, és a házunkban lakik, ami ugye feltételezi,
hogy szegről-végről lakhatóvá tettük, ez remek, persze.
Nem gondoltam, hogy az a
rövidke idő esténként, amikor nélkülem játszanak, fürdenek, vagy az éjszakák,
amikor főzhettem, mosogathattam, képeket rendezgethettem kedvemre, mennyire
fontosak voltak. Most bezzeg éjjel-nappal szolgálatban vagyok, mert Marci úgy
alszik akár a nyúl, amint megpróbálok lelépni, azonnal felriad, sőt a biztonság
kedvéért alvás közben markolja a hajamat. Bonyolítja az életemet, hogy
mindenféle ügyeket is pont most kell intéznem (zöldkártya, személyi, parkolási
igazolvány, szemészet stb.) ez szintén felemelő ebben a remek időben, BKV-val
és egy háromévessel. Mindeközben meghirdettük a lakásunkat, elég gyakran jönnek
megnézni, folyton puccban-parádéban kell lennem, miközben Marci
szisztematikusan a rend ellen dolgozik. Aztán még férjen bele a napi két torna,
játszhasson, szaladgálhasson is szabadon, együnk is valami normálisat… És akkor
még csak egy gyerekem van, sőt munkahelyre sem kell járnom.
Minden tiszteletem hát a gyerekeiket segítség nélkül
nevelő, dolgozó anyáké. Nem is értem, hogy csinálják. De tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése