Ami kapcsán több dolgot is
megfogadtam a jövőre nézve:
- Nem húzom az időt, és nem kezdjük a tortázást,
ünneplést este nyolckor, mert akkor a fények idebent már csapnivalóak, és esélyem
sincs tisztességes képeket készíteni.
- Nem húzom az időt, és nem az ünnep délutánján
készítem el a születésnapi tortát, hogy még véletlenül se legyen ideje
megdermedni a krémnek. Kipróbálom előre, sőt többször is megsütöm, hogy
mire kell, ne a ronda de legalább finom (jobb esetben) kategóriába
lehessen begyömöszölni. Cseresznyés tejberizstortával próbálkoztam
egyébként, tojásmentes piskóta alappal.
- Nem húzom az időt, és nem az ünnep előtti éjjelen
fejezem be Marci ajándékát, hanem már hetekkel előtte készen leszek vele.
- És úgy általában megtanulok bánni az időmmel.
Mivel nincs belőle sok.
Marcikámat persze nem érdekelte
sem a torta külleme, sem a késői időpont, sem az anyja kialvatlan, üveges
tekintete. Sajnos a gondosan elkészített ajándékom sem hatotta meg, de legalább
az uram faragta hajó sem hozta lázba.
Háromévesünk szerint a
születésnap értelme a gyertyafújás, és a mamától kapott legóautók.
 |
| Várjál, fiam, anyád még állítja a gépet! |
 |
| Fújhatod! |
 |
| Na, még egyszer, legyen meg a huszadik fújós fotó is! |
 |
| Van még gyufátok? |
 |
| Ez a micsoda? |
 |
| Ezt nevezem én ajándéknak! |
 |
| Dolga van, nem ér rá tortát enni... |
 |
| Azért mégis |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése