2014. augusztus 10., vasárnap

Lackó meséje

- Figyelj Kislackó, elmesélem a történetedet, jó? – telepedik Marci fiam öccse mellé a szőnyegre. Lackó bátyjára függeszti a tekintetét, és lelkesen nyáladzik tovább.
- Egyszer volt, hol nem volt, és akkor megcsörrent a telefonom. A tornász néni hívott, és mondta, hogy született egy pici baba. Ki volt az? Hát te voltál! Akkor beültem a Mazdámba, és elmentem a kórházba hozzád. És olyan pici voltál, mint egy induri-pinduri. És bekakiltál, nem hagyományosat, csak fosisat, mert te még csak tápszert eszel, nem kenyeret meg kolbászt. Aztán felöltöztettelek, és hazajöttünk. Így lettél te a testvérem. Jó éjszakát, Kislackó! Álmodj szépeket! Puszi!

És minden majdnem így is történt.

Ha hinnék a véletlenekben, azt mondanám, Lackót a véletlennek köszönhetjük (ahogy Marcit is egyébként). De nem hiszek, tudom, ez nem véletlen, ők minket választottak, ahogy mi is őket.

Február végén a laptop előtt ültem, Marci az ölemben ejtőzött, mikor megszólalt a telefonom.
„Gólyahír” villogott a kijelző, egyet csörrent, és elhallgatott. Másodpercen belül hívtam vissza Mórucz Lajosnét, a Gólyahír Egyesület vezetőjét, aki Gabi néni, akárcsak Marci egyik konduktora, így avanzsált tornász nénivé… Gabika elmondta, hogy nem engem akart hívni, de gyorsabb voltam, mint ő, nem tudta tárcsázni még a következő számot. Készülődőben van egy kisfiú, születése két hét múlva várható, olyan csomaggal, amit nem mindenki vállalna, de ha már visszahívtam, hát megkérdez engem is. Beszélgetésünk végén aztán csak ennyit mondott:
- Ennek így kellett lennie.

Hiszem, hogy így van.

Másnap reggel hívtam a Tegyesz ügyintézőjét, akivel a két nappal (!) azelőtt járt nálunk környezettanulmányon, és úgy váltunk el, reméli, mielőbb újratalálkozunk. Nem hittük volna, hogy ennyire hamar. Még aznap elkészítette a környezettanulmányt, átküldte a területileg illetékes Gyámhivatalnak, ők pedig néhány napon belül kiállították az új alkalmassági határozatunkat, és mivel a fellebbezés jogáról természetesen lemondtunk, azonnal jogerőre is emelkedett. Az új határozatra azért volt szükség, mert megváltoztak a körülményeink: lakóhely, munkahely.

Aznap este újabb hívás Gabikától, mentőautóban ülnek, megindult a szülés, az életadó szeretné, ha vele lennék, siessünk. Marcit Andreára bíztuk, aki azóta is sokat vigyáz a gyerekeimre, ha szükséges, és akinek ezt soha nem fogom tudni eléggé meghálálni, és rohantunk Budapestre. Még nem értünk ki az autópályára, újabb hívás érkezett, mégsem szülés ez, jöjjünk inkább szombaton, ahogy korábban is megbeszéltük. Beültünk egy McDonaldsba, kicsit megnyugodni. Újabb hívás Gabikától, szeretnék beszélni az életadóval? Ótejóég, mit mondjak neki? Aztán csak úgy jöttek maguktól a szavak, a végén mindketten sírtunk…

Szombaton találkoztunk személyesen, nagyon fiatal, nagyon törékeny lány, nagyon nehéz teherrel. Beszélgetésünk után, azt mondta, bízik bennem, azt akarja, hogy mi legyünk a kisbaba szülei, mert tudja, hogy mi nagyon fogjuk szeretni. Megbeszéltük a baba nevét is, a Zsombort ő, a Lászlót mi választottuk.

A következő hétvégén ismét meglátogattuk, majd újra volt egy téves riasztás, végül Gabika szólt, hogy a kiírt idő után hét nappal, szerdán reggel elindítják a szülést.

Görcsölő gyomorral léptem a szülőszobába, ha rajtam múlik, kihagyom, de az életadó megkért, legyek mellette, nem mondhattam nemet. Nyolc órakor repesztettek burkot, nehéz órák után fél tizenkettőkor megszületett a fiam. Lila volt, nem vett levegőt, elszaladtak vele, féltem, féltettem, de pár perc után visszahozták. Nekem. Az életadó kérése volt, hogy én fogjam meg először, az én illatomat érezze. Törődött pici fiúcska, hatalmas száj, szorosan bezárt szemek, megpattan hajszálerek az arcán…csúnya volt nagyon, de nekünk, mindkét anyjának gyönyörű. Odatartottam életadójának, megpuszilta a kezét, aztán elvitték. A lány két órán át pihent, én addig végighívtam a családot (Norbi akkor még nem tudott elszabadulni a munkahelyéről).

Egy hétig minden nap mentünk Budapestre Lackóhoz. Marcit nem mertük vinni, féltettük, hogyan tudná feldolgozni, ha esetleg meggondolja magát a szülőanya.

Március tizenkettedikén időben indultunk Százhalombattára Gabikáért, hogy együtt menjünk az V. kerületi Gyámhivatalba aláírni a szükséges papírokat. Segítettünk néhány dolgot elvinni az Egyesület krízislakásába, éppen indultunk Budapestre, mikor bevillant, hogy MINDEN SZÜKSÉGES IRATOT OTTHON HAGYTAM!
Előző este egy mappába készítettem valamennyit és feltettem a polcra, Marcibiztos helyre, és szépen ott is felejtettem. Irány haza!
Az uram beletaposott a gázba, a belső sávban téptünk hazafelé, mindenkit levillogva, mi Gabikával csak kapaszkodtunk, és reménykedtem, nem futunk bele egy-két traffipaxba. Végül bő egy órás késéssel érkeztünk Budapestre, aláírtuk a papírokat, megkaptuk a kihelyező határozatot, hazavittük az életadót, és rohantunk Lackóhoz a kórházba. Elmúlt már este hét óra, némi papírtöltögetés után indulhattunk haza hárman.
2013. január 5-én jelentkeztünk a Gólyahírhez. 2014. március 5-én született meg Lackó.
Másodszor is örökanya lettem.


8 megjegyzés:

  1. Deszép története van Lackónak is! Olyan szépek vagytok együtt! Jó helyre született ez a kisemberke!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Anikó! Igyekszünk, hogy ők is így gondolják majd, ha felnőnek (és majdan ne dugjanak be minket egy Naplemente fedőnevű elfekvőbe...) :))

      Törlés
  2. Gratulálok, és jó egészséget kívánok nektek! Egyben örömmel tölt el, hogy ilyen jóemberek vagytok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. De az az igazság, mi nem akartunk megmenteni senkit, csak gyerekeket akartunk :)

      Törlés
  3. Ez nagyon szép!
    És olyan nagyon jó helyre született! :)
    (Apróbetűvel
    kérdezem, hogy miért nem vállalta volna mindenki ezt a babát?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Szerencséje van, hogy nem a tavalyi legnagyobb kupiba érkezett. Bár lehet, hogy a környezettanulmányozó illetékesek akkor nem is találták volna babafogadásra alkalmasnak a rezidenciát. :)
      Az apróbetűsről nem írnék így nyilvánosan, de ha adsz egy emilcímet, megírom privátban.

      Törlés
  4. Jóóóó, elért a popianyu@gmail.com- on. :) Köszi!

    VálaszTörlés