Nyári hemi-időszámítás

Egészen aktuális erről is írnom, így a nyár utolsó napján, azon a nyárén, ami a legszebb, és talán a legnehezebb is volt az eddigiek közül. Legszebb, hisz végre négyen vagyunk, és legnehezebb, mert az felújítás és a munkahely elszipkázza tőlünk az uramat, én pedig kvázi egyedülálló anyaként osztódom a kert, a háztartás, a gyerekek, és a hemiparesis között.

Marci nem járt nyáron oviba, úgy éreztem jobb lesz neki itthon, nekem meg mindenképpen, nem kell reggel és délben a még mindig nem a legkönnyebb baba kategóriába tartozó Lackóval eljutni az oviba, lehetőleg ordítás nélkül. Azt is terveztem, hogy csinálok egy intenzív fejlesztést neki itthon, napi tornával, sok-sok finommotorika feladattal, mesével, együttléttel. Hát, ahogy azt Móricka elképzelte. Lassan már megszokhatnám, hogy ember tervez, aztán felébred Lackó…

Mindenesetre annyira sikerült kialakítani a napirendet, hogy délelőtt dévényezünk kb. egy órát (én kezelem őt), azután délután vagy sikerül, vagy nem valami egyéb. Amikor hazajön az uram, és megy is ki dolgozni az udvarra, Marci jár a nyomában, mint egy kis árnyék, hordja a homokot, talicskázik, betont kever, végül is finommotorika ez is.

- Anya tudod, miért kell cement a betonba, megmondjam? Az a ragasztó, az tartja össze!

Közben hetente járunk a Verához dévényre, és maradt a heti egy csoportos óra is.

A konduktorral való foglalkozás szünetel, nem is tudom, mikor kezdődik, vagy lesz-e egyáltalán ősztől, ha azt mondom fejetlenség van, akkor nagyon diplomatikusan fogalmazok. Nem tudom, máshol hogy működik az államilag finanszírozott fejlesztés, remélem ennél jobban, mindenesetre már örülök, hogy senki sem kötötte korábban az orromra, hogy létezik, és járna is Marcinak, mert még talán elfogadom, hogy ez elég is neki. Novemberben ítélték meg, nem választhattam, hogy hová-mire járjunk, kijelölték az egyik városi intézményt, és az időpontot. Tehát nem jár ki a fejlesztő az INTEGRÁLT óvodába, be kell vinni a gyerekeket, ami nekünk busszal összesen fél napunkba kerül, de végülis ráérek, nem dolgozom, aki pedig igen, oldja meg, ahogy tudja. Két órát kap Marci, ezt egyben tartják, ami ugye másfél órát jelent…ene, ha pontosan kezdenék, és nem fejeznék be hamarabb, mert a fejlesztő siet ebédelni.

Januárban M. nénivel kezdtünk, nem nagyon találta meg Marcival a hangot, nem is foglalkozott korábban kicsikkel, iskolásokkal inkább, de azért lelkiismeretesen próbálkozott. Mondókázós, mutogatós rész, majd izomerősítő gyakorlatok, balkéz motiváló feladatok, pályákon végiglépegetés, a végén pedig asztalnál rajzok feladatok, gyurmázás, összerakás, szétszedés stb. Aztán Lackó születése után baleset érte, Achilles-szakadás azt hiszem, K. nénivel folytattuk. Első órán nagyon katonásnak tűnk, Marcit feladathelyzetbe kell hozni, engedelmesség, ez az iskolához is elengedhetetlen, majd meglátom, hogy bírni fogja. Következő órán Marci egyszerűen lefeküdt, és semmit nem volt hajlandó csinálni, erre K. néni lediktálta nekem a gyakorlatokat, hogy majd otthon is végezzünk Marcival, de a következő órán úgyis jobban együttműködik majd. A harmadik oldal emel-hajlít-emel-zár típusú feladat után azért visszakérdeztem, ismer-e olyan három évest, aki ezt végigcsinálja, nem sérültet, egészségeset. Az ezt követő foglalkozásokon egyszer sem végeztünk egyet sem a lediktált gyakorlatok közül, igaz mást se sokat, valahogy elfolyt az idő, és több órát lemondott, vizsga, értekezlet vagy egyebek miatt, de nem is bántam igazából, mert láttam, hogy ennek így túl sok értelme nincs.

Úgy készültünk, hogy nyáron is lesznek foglalkozások, igaz csak egy óra hetente, és visszajön M. néni, de mégiscsak táppénzen maradt, K. néni pedig május végén elnézést kért, de ő is elmegy szabadságra egész nyárra, beteg édesanyját kell ápolnia. Ellátott tanáccsal, és kaptunk kölcsön nyárra dudoros félgömböket, karikákat, ezért hálás vagyok.

Nos, a fizetős helyeken, ahová eddig jártunk, nem így mennek a dolgok. Nincs értekezlet, nincs féléves táppénz, ha valaki kiesik, helyettesítik. Értem én, hogy ingyenes lónak ne nézzed a fogát, de akinek nincs pénze a fizetős órákra, vagy bízik az állami rendszer elégségességében annak a gyereke így nem fog fejlődni. Semmit. Szomorú ez.

K. néni ígérte, hogy küld egy összefoglalót Marci féléves haladásáról – itt azért már röhögtem magamban kicsit- de még nem érkezett meg, hát meg vagyok lepve…

Az óvodavezetővel tegnap beszéltem, tudja-e mi lesz szeptembertől, áh, senki sem tud semmit, hova, kihez kell majd járnunk, de eddig sem kezdődtek soha a fejlesztő foglalkozások október előtt. Szuper.

Belekezdtünk egy másik programba is még áprilisban, ekkor hallottam az SK Projectről, olvastam a pozitív tapasztalatokat, gondoltam, megpróbáljuk. Ebben az időben Kornél javaslatára szüneteltettük a dévényt, - már nem félek annyira, hogy ne merjek három hónapot kihagyni- maradt a csopi, de az is úgy, hogy figyelembe vettük Kornél szerint mit szabad, és mit nem, a konduktív foglalkozásokon meg úgysem történt sokminden. És persze csináltuk az itthonra kapott  feladatokat. Aztán eredmény mégsem lett, sőt visszafejlődést tapasztaltunk, Marci bal lábával egyre erősebben lábujjhegyezett, a kis keze is befeszült. Rájöttünk nem ez a mi utunk, bizonyos kérdésekben nem is értettünk egyet Kornéllal, de ez most mellékes, nem befolyásolta a döntésünket. Kingát nagyon sajnáltam, okos, intelligens nő, jó volt vele beszélgetni, sokat lehet tőle tanulni.

Visszatértünk hát a dévényhez, nem hagyok ki egy napot sem, és Verát is megkértem, ne hagyja Marcit irányítani, és gyúrja csak erősen.  Nem sír már réges-régen, és ha mesét kapcsolok neki, teljesen nyugodtan fogadja a kezelést, sőt mivel itthon csak ilyenkor nézhet mesét, már kéri is. Vera azt mondta, ennek ellenkezőjét szokták kérni a szülők, hát ja, csakhogy én nem akarok belenyugodni, hogy Marci nem fog már jelentősen javulni, amit többen kezdtek már pedzegetni, mert ha rajtam múlik, igenis fog. Ha minden jól megy október-novemberben lökésterápiára viszem egy budapesti dévényeshez, aki tesóm révén ismer minket, és az itthoni tornához már küldött videót. Benne nagyon bízom.

Aztán van még valaki, akiről nem tudok egyelőre nyilatkozni, lévén még csak egy kezelésen voltunk, ő pedig Kulcsár Gábor csontmester.

Meglátjuk, haladunk-e vele, jónak tűnik, bízunk benne is.

Hát így vagyunk, elrohant a nyár, jövő héten kezdődik az óvoda, Marcinak csak keddtől, mert hétfőn torna -a dévény és a csopi egymás után van-, csütörtökön pedig viszem Budapestre Gáborhoz.