2014. augusztus 7., csütörtök

Őrség, nyaralás

Nem vártam, nem akaródzott elmenni itthonról, több okból is. Egyrészt, mert tényleg olyan csodás helyen lakunk, mintha mindig nyaralnék, főleg most, hogy látványosan szépült a portánk, másrészt annyi munka van még, sajnáltam láblógatásra az időt, és féltem itt hagyni a kertet is, pont kezdtek érni a paradicsomok, Laci ugyan megígérte, hogy locsolja, ha kell, de azért mégis. Aztán az önző énem is duruzsolt, itthon is pont elég feladat rávenni Lackót, hogy ne ordítson többet az elviselhetőnél, nem igazán vágytam arra, hogy egy húsz négyzetméteres szobában kísérletezhessek vele, minket nagyon nem szerető szomszédokkal a falak túloldalán.

Az uram viszont mindenáron menni akart, letenni kicsit az itthoni és munkahelyi gondokat, bár utóbbit nem tette le, ki mondta, hogy az Őrségben alig van térerő, annyi pont volt, hogy naponta többször hívják a kollégái. No és még a tavalyi szépkártyáink is megvoltak, azokat is el kellett dorbézolni.
Őrimagyarósdra mentünk hát, egy hétre. Az odaút a főúton történő, vagy inkább nem történő munkálatok miatt volt kalandos, már amennyiben annak nevezhető, hogy két percet haladunk, aztán hármat állunk a félpályás lezárások miatt. Lackógyerek torkaszakadtából tiltakozott a korlátozások ellen, esett az eső, én pedig kezdtem sötéten látni az előttünk álló napokat.

Aztán mégis megérkeztünk, kaptunk dödöllét, és megmutatták a szállásunkat. Felújított parasztházban laktunk itt, a valaha volt istállóban. Villamos bácsi (Vilmos igazából, de Marci szerint annak nincs értelme…), a házigazda tudhatott valamit, mert nem költöztetett szomszédokat mellénk, a falak is jó vastagok voltak, Lackó fiam bemutathatta, mit tud. Végül nem nagyon mutatta, az első kudarcok után igyekeztük úgy alakítani a programokat, hogy mindig kialudhassa magát, mert rájöttünk ám, amilyen gondos szülők vagyunk, hogy ő többnyire csak akkor ordít, ha éhes, álmos, vagy unatkozik (vagy ha front van, vagy ha fogzik...), így viszonylag békében teltek a napok.
A hatalmas udvarban álló házban rajtunk kívül csak egy nagymama nyaralt az unokájával, akik elvonultak inkább, így mienk volt az  egész udvar, a játszótér, a filagória és a hatalmas csönd. Valószínűleg nem élveztük volna ennyire, ha mind a hat szoba foglalt, de így pont tökéletes volt. Hajnalonta kiülhettem kávézni, egyedül, nyugodtan, elképzeltem, milyen lesz, mikor a mi udvarunk is így néz majd ki, sőt még a magammal vitt regényt is kiolvastam félig, aztamicsoda luxus.

Ez volt a kilátás. Nem rossz.
Szállásunk
Virágoskert is volt
Félpanzióra fizettünk be, a tulajdonosok vendégszeretők, az ételek bőségesek és finomak voltak, bár az uram szerint én kategóriával jobban főzök, rendes ember, okosan hízeleg.

Szerencsések vagyunk a gyerekeink miatt, ha velünk vannak, könnyű ismerkedni, Marci már első nap szert tett egy kis cimborára, aki szintén Marci. MásikMarci családja gazdálkodik, a mi Marcink pedig gyorsan tanul, hamarosan nagy egyetértésben arattak és báláztak, majd MásikMarci vehetett különórát a betonozás rejtelmeiből, de le is slagozták egymást, még jó, hogy egyívásúak, így Marcink kölcsönpólóban jöhetett haza.

Lackó becs' szóra tud értelmes arcot is vágni, de a kamera frusztrálja valamiért...

Voltunk a Vadása tónál, Szentgotthárdon kétszer is, másodjára azért, mert felfedeztük az élményfürdőt, ennél nagyobb boldogságot pedig nem nagyon szerezhettünk volna Marcusnak.

  

 Elmentünk Magyarszombatfára megnézni a vadászati kiállítást, és etetni a szarvasokat nagyfiúnk nagy-nagy örömére, és vásárolni néhány kerámiát az én örömömre. 

Apa, lefényképezel Szmörével?

Bandi a kezes szarvas

Egyik szerzeményem
Elmentünk a Völgyhídi vásárba is, Marci ingyen próbálhatott ki sok-sok játékot, trambulinon ugrálhatott, kosárban körhintázhatott, aztán felült a nem ingyenes körhintára is, ahonnan két kör után is alig tudtuk leimádkozni. Lackó ilyenkor a hordozóban aludt rajtam, nagyon szeretem, puszilgathatom a kis pitypangfejét. 

Két gyerek kedvéért is elindították

És olyan is volt, hogy nem mentünk sehová, csupán az udvaron henyéltünk, a fiúk fociztak, homokoztak, én pedig egyszer még napoztam is!

Gólkirály
Vacsora után szállásunk felé,  beleballagva a naplementébe 

Jó volt nagyon, visszamennénk.


De azért, mikor hazafelé jöttünk, és feltűntek a hegyek (dombok igazából), meg a napraforgóföldek, meg a Vár, azért egész más így hazajönni, mit felhajtani a benzingőzös négysávosra, aztán beállni a zsúfolt parkolóba. Annyira szeretek itt lakni, ez volt a legjobb döntésünk a gyerekeink után, komolyan.

5 megjegyzés:

  1. De jó volt nektek!:-) Örülök, hogy jól éreztétek magatokat

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, Anikó, tudom, hogy szíved vágya az Őrség, hát meg is értem. Ha nem itt laknék, ott szeretnék...

      Törlés
    2. Aranyos vagy, hogy eszedben van..:-)

      Törlés
  2. De jó volt nektek!!! 4 éve nem voltunk sehol,már nagyon ránk férne!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A nászutunk óta mi is csak max. 2-3 napra tudtunk elmenni, fura is volt egy hétig tenni a semmit. Azt hiszem, Villamos bácsival jól megértenétek egymást, rokonlélek. Remélem hamarosan összejön nektek is :)

      Törlés