Ez a nap is elérkezett, megkaptuk a kulcsokat! Itt vannak hát az első képek a birodalomról. A melléképületnek beintő tapsifüles mögött látható a mi kertünk. Innen nézve egészen rendesnek
tűnik, pedig nagyon nem az. A kevésbé edzett egyének igencsak fújtatnak, mire az
emelkedőn felkaptatnak a kert végébe. A szőlőtőkék mögött kezdődik a senki földje, ahonnan
állítólag őzek szoktak beköszönni, és ahol egy szatyornyi nemrégiben levágott
nyúlmaradványt találtunk. Falusi romantika.
A matricanyúl,
mit sem tudván a kollégák csúfos végéről, jótékonyan takarja a legnagyobb
szemétdombot és a budit, amire ha egyszer szigorúbban ránézek, összedől.
A budiról jut eszembe, a házban
egyelőre nincs víz, ami az uramat nem zavarja, szerinte elég nagy a telek, de
nekem sürgős lett bemutatkozni Szomszédnéninek. A jóasszony megetetett sütivel,
megitatott kávéval és gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy az információáramlás
egyik csomópontjához érkeztünk. Jó lesz jóban lenni vele.
 |
| Havasan |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése