A családom által tökéletesnek
ítélt kenyérhez első lépésként szerezz valakitől (mondjuk tőlem) egy keveset a
több mint száz éve etetgetett kovászból.
A kovászt Anditól, Marci DSGM
terapeutájától kaptam, és állítólag tényleg több mint
egy százados. Ez láthatóan csak engem hat meg, Andié már megpenészedett, és az
uram szerint is csak kamu az egész. Lehet, mindenesetre szép kamu.
Szóval, ha nincs 20 dkg száz éves
kovászod, akkor jó akármilyen, ha olyan sincs, keverj össze 1dkg élesztőt 10
dkg lisztet, 10 dkg vízzel, kb. egy óráig hagyd érni, azután használd.
Főzz meg 25-30 dkg krumplit, ha
kihűlt, törd össze jó alaposan.
Fél kg liszthez (jobb a
kenyérliszt, de ennek híján finomliszttel is készítettem már, úgy is kenyér
lett belőle) keverd hozzá a kovászt, 1 dkg élesztőt, a krumplit, sót és annyit
a krumpli főzővizéből, hogy rugalmas tésztát kapj. Jól dagaszd ki.
A liszt egy része helyettesíthető
pl. teljes liszttel, rozsliszttel, pattogatott amaránttal, lenmagpehellyel stb.
A tésztát kiolajozott tálba
teszem, a tetejét is megkenem (olíva) olajjal, és letakarva kb. egy órát
kelesztem. Ezután olajos deszkán újra megdagasztom, majd ismét kelesztem egy
órán át.
Ezután megformázom a cipót, jénai
tálba teszem, és ismét kelesztem kb. fél óráig. A jénai fedelét bespriccelem
vízzel, a kenyeret bevagdosom, és mehet a 220 fokos sütőbe. Légkeveréssel egy
óráig sütöm, úgy, hogy fél óra után a sütőt 180 fokra állítom. Ha nem elég szép
a színe az utolsó 10 percre le lehet venni a jénai tetejét. Ha kész,
megspriccelem vízzel, és rácson hagyom kihűlni.
Szépségversenyen nem indulnék
vele, de tartós, nem morzsálós, foszlós, pihe-puha kenyérke lesz belőle.
Kipróbáltam élesztő nélkül, csak kovásszal készítve, így a cibattához hasonló, gumisabb
állagú lett, így se rossz, de mi a foszlós bélzetűt jobban szeretjük.
És nincs mese, a tökéletes
kenyérhez jénai tál szükségeltetik. Még szerencse, hogy eszembe jutott, van is
nekem egy termetes példány. Anyósomtól kaptam még évekkel ezelőtt (köszönet érte!), csak teljesen megfeledkeztem róla, hogy úgy ítéltük, nem fér el
aprócska konyhánkban, ezért anyunál várta, hogy végre használjuk. Most már nem
unatkozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése