A száz éves kovász és a tökéletes kenyér

A családom által tökéletesnek ítélt kenyérhez első lépésként szerezz valakitől (mondjuk tőlem) egy keveset a több mint száz éve etetgetett kovászból.

A kovászt Anditól, Marci DSGM terapeutájától kaptam, és állítólag tényleg több mint egy százados. Ez láthatóan csak engem hat meg, Andié már megpenészedett, és az uram szerint is csak kamu az egész. Lehet, mindenesetre szép kamu.

Szóval, ha nincs 20 dkg száz éves kovászod, akkor jó akármilyen, ha olyan sincs, keverj össze 1dkg élesztőt 10 dkg lisztet, 10 dkg vízzel, kb. egy óráig hagyd érni, azután használd.

Főzz meg 25-30 dkg krumplit, ha kihűlt, törd össze jó alaposan.

Fél kg liszthez (jobb a kenyérliszt, de ennek híján finomliszttel is készítettem már, úgy is kenyér lett belőle) keverd hozzá a kovászt, 1 dkg élesztőt, a krumplit, sót és annyit a krumpli főzővizéből, hogy rugalmas tésztát kapj. Jól dagaszd ki.

A liszt egy része helyettesíthető pl. teljes liszttel, rozsliszttel, pattogatott amaránttal, lenmagpehellyel stb.

A tésztát kiolajozott tálba teszem, a tetejét is megkenem (olíva) olajjal, és letakarva kb. egy órát kelesztem. Ezután olajos deszkán újra megdagasztom, majd ismét kelesztem egy órán át.

Ezután megformázom a cipót, jénai tálba teszem, és ismét kelesztem kb. fél óráig. A jénai fedelét bespriccelem vízzel, a kenyeret bevagdosom, és mehet a 220 fokos sütőbe. Légkeveréssel egy óráig sütöm, úgy, hogy fél óra után a sütőt 180 fokra állítom. Ha nem elég szép a színe az utolsó 10 percre le lehet venni a jénai tetejét. Ha kész, megspriccelem vízzel, és rácson hagyom kihűlni.

Szépségversenyen nem indulnék vele, de tartós, nem morzsálós, foszlós, pihe-puha kenyérke lesz belőle. Kipróbáltam élesztő nélkül, csak kovásszal készítve, így a cibattához hasonló, gumisabb állagú lett, így se rossz, de mi a foszlós bélzetűt jobban szeretjük.

És nincs mese, a tökéletes kenyérhez jénai tál szükségeltetik. Még szerencse, hogy eszembe jutott, van is nekem egy termetes példány. Anyósomtól kaptam még évekkel ezelőtt (köszönet érte!), csak teljesen megfeledkeztem róla, hogy úgy ítéltük, nem fér el aprócska konyhánkban, ezért anyunál várta, hogy végre használjuk. Most már nem unatkozik.