Reformálódunk

Mondom az uramnak estefelé: Mi lenne, ha kevesebb húst ennénk?

Mondja ő: Jó!

Szeretem, amikor ilyen kompromisszum-kész (bár lehet, hogy csak fáradt volt már), pedig simán elélne rántott húson (kétmilliméteresre klopfolt disznón természetesen) és sült krumplin.

Talán a jó idő teszi, talán az, hogy az utóbb időben változik a világról alkotott képem, de arra jutottam, hogy túl sok húst eszünk. Ez egyébként relatív, mennyiségileg szerintem a magyar átlagnál kevesebbet, és igyekszem nem nagyüzemit venni, ill. a legtöbbet anyutól kapjuk.  Mégis azt gondolom, lehetne kevesebb, főleg most tavasszal.

Van egy szuper kis szakácskönyvem, indiai vegetáriánus receptekkel: Hémangi Dévi Dászi  - A kerttől a konyháig. Lusta voltam eddig keresni egy üzletet, ahol megvehetném a hozzávalók között szereplő fűszereket, ezért magyarosítani szoktam a recepteket. Szerencsére tojást egyik étel sem tartalmaz, de tejterméket igen, ezeket zabtejjel, -tejszínnel helyettesítem.

Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet azoknak akiket érdekel az indiai konyha, a befőzés, házi tejtermék-készítés, akiknek a gyerekei zöldségfóbiásak (Gizi, ha erre jársz), és akik kiváncsiak a biokertészkedés (nagyon) alapjaira.

A fentiek szellemében a mai vacsora brokkolikérmleves (Marci meg ezen éldegélne el boldogan)  és lapcsánka lesz.

A végén pedig tessék megcsodálni a szintén ebben a könyvben talált recept alapján született tökmagolajos-tökmagos rozskenyeremet (az olajtól zöldes a színe).  A receptben dióolaj és dió szerepel, ami nem volt itthon, de a tökmagos változat is nagyon finom. Mivel a hozzávalók drágák (ez is relatív, ugye) árban nem veszi fel a versenyt a teszkógazdaságos kenyérrel, de kiváló minőségű alapanyagokból, adaléktól mentesen készült.  Tömör, ízletes és annyira kiadós, hogy hárman reggeliztünk és vacsoráztunk belőle kétszer, ezt pedig nem tudja a teszkós félkilós!