Ácsorgó

Régen nem írtam már, valahogy nem volt ihletem, pedig nagy dolgok történtek házunk táján. Marci felállt JJJJ

Egyelőre a kanapé mellett oldalazva közlekedik, leginkább a fikusz felé, mert szerinte túl sok levele van, és meg kellene ritkítani. Itt jön Vekerdy Tamás módszere, miszerint ha gyermekünk tilosban jár, fogjuk meg a kezét, nézzünk erősen a szemébe, és határozottan szóljunk rá: NEM, EZT NEM SZABAD!

Nos ez nálunk úgy néz ki, hogy manókéz lefog, farkasszem próbál, aztán a gyermek határozottan nem akar szembenézni, elfordítja a fejét, esetleg a képembe vigyorog, vagy éppen hanyatt vágja magát. A fácska még bírja, szerencsére még nem oly gyors a poronty, hogy ne tudjak időben érkezni, és arrébb pakolni őkelmét.

Újabb fejlesztőeszközöket is felfedeztem a csodakesztyű mellett (ami egyébként remekül funkcionál, csak bal kéz helyett sajnos leginkább szájjal távolíttatik el). Mire jó példának okáért a porszívó? Ha a legalacsonyabb fokozatra állítom, és mindent leszedek a gégecsőről, Manó szépecskén egyenként beporszívózza a bal kezének ujjacskáit, birizgálja a tenyerét, stb.

Azután, remek lehetőségeket rejt a tavalyelőtt céges ajándékként karácsonyra kapott kekszes doboz. A kekszet már réges régen kiettük, de a doboz a Csendes éjt játssza, ha felhúzzák, amihez pedig két kéz kell. Ezt pedig Manó is elfogadta, és bár pl. a labdát (és kb. minden mást is) remekül megfogja/gurítja/dobja egy kézzel, a dobozt igyekszik két kézzel működésbe hozni.

A felállásnál is használja a bal kezét, persze csak módjával, vicces, hogy soha még véletlenül sem emeli magasabbra, nyúl távolabbra, mint amennyire feltétlenül szükséges. Egyre ügyesebb a TSMT-s feladatok végzése során, együttműködő, nincs sírás, sőt a fitballon ugrálást és PET-palack elborogatását nagy visongások közepette végezzük. Jut eszembe: kiderült, hogy a TSMT-s gyógytornászunk kineziotapinggel is foglalkozik, és a következő konzultáción kipróbáljuk, Marcinál hogy működik.

A végére hagytam a legjobbat. A Dévényes gyógytornászunk, ha arról kérdeztem, hogy milyen esélyei vannak a gyógyulásnak, mindig nagyon óvatosan fogalmazott, ami persze érthető is, nincs két egyforma gyerek és egyrészt nincs értelme hiú reményeket táplálni, másrészt őbenne is elveszhet a szülő bizalma, ha a gyerek mégsem hozza az elvártakat (már megint ez a teljesítménykényszer, még itt is, basszus). No, lényeg, ami lényeg Andi szerint, ha így haladunk, akkor mire kismanónkból nagymanó lesz, egy laikus már nem fogja észrevenni a két oldala közti különbséget. Hála érte!