Történt, hogy az egyszeri leány úgy döntött, hogy a fényképezésen keresztül kívánja önmagát megvalósítani. Az egyszeri leány élete párja pedig támogatta őt eme döntésben, mivel látta, hogy a multinál töltött napi számos óra után asszonykájába több hárpia költözik, mint amennyit el lehet viselni. Asszonyka meg is kaparintotta a családi fotómasinát, és barátoknak kezdett fényképezni, leginkább esküvőkön és leginkább ingyen. Mindenki boldog volt, mert asszonyka rájött, hogy ő bizony kreatív, megyeget neki a dolog, a sok gyakorlás, és a pozitív visszajelzések egyre tűrhetőbb képeket eredményeztek.
Aztán az egyik barátnője, aki történetesen óvónéni, lehetővé tette, hogy a csoportját fényképezze különböző ovis eseményeken. A szülők szívesen fogadták a képeket, különösen egy anyuka, aki második gyermekét várva megkérte a leányzót, készítsen róla pocakos fotókat. Aztán olyannyira elégedett volt az eredménnyel, hogy másfélhetes apróságát is megörökítettük egy borongós decemberi napon.
Köszönöm Andinak a csodálatos lehetőséget, a sok bíztatást, amivel hitet adott, hogy érdemes nekem ezzel foglalkoznom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése