Ma lefolytattuk az első komoly beszélgetésünket Marcussal.
Úszás után pelenkáztam, és észrevettem, hogy csak egy tiszta pelenkát hozam. Meg is kértem, ha lehet, a következő szűk órában ne pakolja tele, mert csak otthon tudom újra tisztába tenni. Nem telt bele öt perc, már láttam, hogy pirosodik a feje, és veszettül nyom. Mikor végzett, gondolván, hátha nem volt elég egyértelmű jel a nyögés, a pirosló fej és a terjengő szag hármasa, közölte is velem a tényt, a pelusra mutogatva:
- Kaka!
- Tudod, kicsim, hogy csak otthon fogom kicserélni, csak egy pelenkát hoztam sajnos.
- Tudom (így ragozva, kérem szépen).
- Tudom, hogy tudod, mert olyan okos kismanó vagy.
- Ja (önbizalomban azt hiszem, nincs hiány).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése