és úgy érzem, kezdek szétesni… Pedig semmi okom rá,csak egyszerűen jobban kellene szerveznem a szabadidőmet. Kár, hogy még Marcira sem kenhetem a dolgot, hisz, ő továbbra is mintagyerek, nappal is, éjjel is alszik szépen, bár ébrenlétei alatt többet foglalkoztat, mint korábban. Szegény kis Mókus, nyolc foga jön egyszerre, ezért a gyerekmancs folyton-folyvást a szájba kerül, és más egyebek is, pl. fakanál nyele, építőkocka, anya hajcsatja, napjaim pedig arról szólnak leginkább, hogy eme dolgokat időben eltávolítsam onnan. Mert ha ez nem sikerül, annak alapos hányás a következménye, bár azt hiszem, végül is szerencsés vagyok, hisz eddig ezt a nyolcfogas időszakot nemalvások és éjszakai őrjöngések helyett eddig megúsztam két-három rókával.
A karácsonyi égősort már hetekkel ezelőtt feltekerte az uram a függönykarnisra, és esküszöm már az első estéért megérte az árát. Marcit teljesen elvarázsolta, kacagott, mutogatott rá, alig tudtam végül lefektetni. Idén nem voltam annyira szorgalmas, hogy adventi koszorút készítsek, a tavalyit újítottam fel, és neki köszönhető, hogy Manó megtanult fújni. Amint meglátja a koszorút (nem is kell, hogy égjen a gyertya), máris veszettül fúj. Édes pofa.
Marcus anya-készítette karácsonyi ajándékának még csak a terve van meg, ujjbábokat szeretnék varrni neki. Annó megfogadtam, hogy minden alkalomra igyekszem szeretteimnek valamit saját kezűleg készíteni, de főleg neki, mert mélyen hiszem, hogy amit anya, apa barkácsol, annak varázsereje van. Az első születésnapjára egy manót kötöttem, az uram pedig egy teherautót fabrikált fából. Mikor több éjszakányi munka után számvetést készítettünk, kénytelenek voltunk megállapítani, hogy az ajándékok csak kicsit lettek csúnyábbak (vagy inkább nevezzük őket naivnak…) és csak kicsit kerültek többe, mintha boltból vettük volna. Ráadásul Marcit teljesen hidegen hagyja a manó, és az autóval játszást sem viszi túlzásba. Mindenesetre nem ment el a kedvem, mindjárt be is fejezem az írást és nekilátok a varrásnak. Persze remekül lehet haladni, ha egy szőke fejecske bukkan fel minduntalan a tű közvetlen közelében, és egy lelkes tizenhét hónapos kapkod az olló után. Az is élvezet, mikor a kanapé alól, vagy éppen a mosógépből kell összevadásznom az ellopott filcdarabjaimat.
Aztán kell még gyártanom mézeskalácsot, valamint egy rakás karamell teakeverő virágot. Pfhűűűűű....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése