2017. augusztus 7., hétfő

Vissza a tavaszba

Még mindig nincs vége  az évfordulós ünnepségsorozatról szóló beszámolónak, bár amiről most mesélni szeretnék, hónapokkal ezelőtt történt. Annak idején,  2007 nyarán csupán egy alacsony költségvetésű nászútra futotta, és mivel akkoriban olvastam először Frances Mayes könyveit, sokszor zengedeztem újdonsült férjemnek Toszkána szépségeiről. Hittem is, nem is, mikor az én uram megígérte, a tíz éves évfordulónkon elutazunk oda. A tervet később tovább finomította, tudniillik réges-régi vágya volt, hogy saját nyitott sportkocsija legyen, így tavaly ősszel azon kaptam magam, hogy egy meglett korú, ám tökéletes állapotú Mazda MX-5 mögött gurulok hazafelé, amit az én - a tarkóján is láttam - szélesen vigyorgó uram vezet. Baseball-sapkában! A Mazda nem töltött velünk sok időt, miután hazaértünk Olaszországból, néhány nap múlva el is adtuk, de az élményt, egy MX-5-tel kanyarogni a toszkán dombok között, még én  -akit totálisan hidegen hagynak az autók- sem fogom soha elfelejteni.

Az utazás időpontjául május első hetét választottuk, remélve, hogy az idő már kellemes lesz, turista viszont kevés. Így is lett, az utolsó nap kivételével végig szép napsütéses idő volt, de még nem volt nagyon meleg, turisták pedig egyedül Sienában voltak sokan, de még ott sem tömegesen. 
Végül mégsem Cortonát és környékét választottuk, amiről Frances Mayes legtöbbször ír a könyveiben, hanem nyugatabbra, Volterra városában szálltunk meg, pontosabban néhány kilométerre a várostól egy újjáépített borgo-ban. 
Úgy terveztük, végre alaposan kipihenjük magunkat,  reggel alszunk sokáig, és szokásunktól eltérően estig nem járjuk le a lábunkat. Ám amikor már az első napon valósággal arcul csapott a látnivalók váratlan mennyisége, úgy éreztük, ha már megadta az ég és itt lehetünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne szívjunk magunkba annyi élményt, hangulatot, színt, szagot, ízt, amennyit csak lehetséges. Csodálatos volt ez a hét. Ha ezentúl akácillatot érzek, mindig ez a varászlatos táj, a az ódon falak, a hajtűkanyarok, a bárhol vettük, mindig finom kávék fognak eszembe jutni. A következő bejegyzésekben képzeletben újra  visszatérek a középkori utcákra, a csendben álmodó lankák közé. Gyertek ti is velem!

Az első capuccino az első benzinkútnál.


 Az első lecke vezetésből.


 Szállásunk














10 megjegyzés:

  1. Izgalmas utazás lehetett. Tudod, az írónőről néha furcsákat írnak, pl.hogy az amerikaiak szája íze szerint ír, stb. Nekem, sokunknak akkor is nagy kedvence, s nekem valami érzelmi többletet is ad, szinte évente olvasom újra a könyveit. Az egy üres tempolm, jól látom?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amerikaiak szája íze szerint ír, hisz ő maga is az, no meg a legtöbb olvasója is honfitársai közül kerül ki, gondolom. Szerintem is édeskés, hurráoptimista, nekem gyanús, hogy nem lehet minden annyira tökéletes ott Bramasole-ban, de én ezzel együtt szeretem. A könyveit gyakran leveszem a polcról, olvasok néhány oldalt, visszateszem. Olyan, mint Petrik Adrienn. Nem tudok vele azonosulni, mégis gyakran és nagyon szívesen olvasom. :)

      Törlés
    2. Tudod, egyszer fogtam magam, s végigolvastam a nálunk a témában elérhető könyveket. Néha már azt sem tudom, ha úgy eszembe jutnak helyzetek, kinél is lehetett. Azért ő írt a legizgalmasabban, ez kétségtelen. Már a foglalkozása miatt is. Engem a letelepedés, új otthon teremtése a régi házból és környék felfedezése fogott meg igazán. Bár, az is lehet, hogy a ház nosztalgiám miatt. A fiatal pár utazása, nem semmi, főleg a számunkra elérhetetlen részeken, még a kezdetén. Legalább blogon látjuk, látom.

      Törlés
    3. A templom nem mai darab, a falán lógó leírás szerint már 972-ben említi egy adásvételi szerződés. Valamikor loggia is volt hozzáépítve és állítólag tele van freskóval. Sajnos zárva volt, de a környéke gondozott, szerintem használják időnként.

      Törlés
  2. Eszter nagyon jókor jött ma számomra az írásod, és a fotók is.)
    Nagyon szép helyeken jártatok, na és ezzel a nyított autóval...)
    Nekem is nagy kedvencem a Toszkána, és az írónő könyvei is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, néhány napig egészen menőnek éreztem magam, kivéve, mikor még egy Smart is lenyomott minket a hegyi szerpentinen... Aztán visszatértünk a földre, a hétköznapokba, a Mazdából pedig vettünk polisztirolt a házra :)

      Törlés
  3. http://blog.jennasuedesign.com/2017/08/italy-part-2-venice-to-florence/?utm_source=feedburner&utm_medium=email&utm_campaign=Feed%3A+JennaSueDesignBlog+%28Jenna+Sue+Design+Blog+%29

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűűű, mekkora vállalkozás! Hét hónap a világban! Túl kispolgári és öreg vagyok én már sokkal kisebb utazáshoz is, de csodálom azt, aki meg meri és meg tudja tenni.

      Törlés
  4. Aki egyszer ott járt, bizony nem felejti és visszavágyik, így vagyunk vele mi is. Nincs rossz kávé, és fagyi sem.:) Szuper kirándulásotok volt, és a legjobban az tetszik benne, hogy az ígéretet, amit tettetek tíz évvel ezelőtt, azt megtartottátok, nem legyintettetek rá, hogy nem fontos, vagy, hogy majd máskor, hanem nekiindultatok. Remélem egyszer mi is nekiindulunk, majd akkor titeket tartalak szem előtt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszintén, ha rajtam múlt volna, itthon maradunk. Építkezés, gyerekek, rengeteg költség. Norbi nem hagyta annyiban és erősködött, hogy tegyük most félre Mr. és Mrs. Rációt, legyünk egyszer kicsit bolondok. A Káosz karácsonykor c. film győzött végül meg, amiben 30 évig halogatnak egy különleges utazást. Örülök, hogy így döntöttünk, kívánom nektek is!

      Törlés