Azt hiszem kevés romantikusabb helyet találhatunk ma Magyarországon, mint a székesfehérvári Bory-vár. Évfordulónk napján ide kirándultunk.
Korábban még sosem jártam itt, és bár hallottam már a várról, láttam képeket, ismertem a történetét, a látvány ami fogadott, mégis meglepett. Egyszerre bizarr, túlontúl díszes, már-már giccsbe hajló, ugyanakkor tiszteletet parancsoló, mégis játékos épület.
Bory Jenő szobrászművész és építészmérnök építette 1923-tól haláláig, csaknem 40 nyáron át, emléket állítva felesége (Komócsin Ilona festőművész) és hivatása iránt érzett szeretetének, mindkettejük művészi álmainak, érzéseinek, gondolatainak. Az épületet, amit ő inkább műalkotásnak tekintett, saját maga tervezte és kevés segítséggel jórészt maga is építette. Az örök szerelem szimbólumaként emlegetett várat a Guinness Rekordok Könyve is jegyzi, mint a legnagyobb olyan épületet, amit egyetlen ember alkotott.
Az épületegyüttesben sétálgatva, hamar el is feledtem kezdeti kritikus gondolataimat. Itt valóban szinte sugárzik a falakból, hogy építőjük milyen nagy szeretettel rakta egymása a köveket. Lépten-nyomon meglepetésekbe botlunk, török, szovjet sírkövek a kertben, apró kerámiamozaikok a lépcsőfokokon, festett üvegablakok, a szeretett asszonyhoz írt versek, és szobrok, reliefek mindenütt. Lenyűgöző hely.
A kapu fölött függő kard a várúr pallosjogát jelképezi. Érdekesség, hogy a pallos, mint annyi minden a várban, betonból készült.
Szerintem ezt a szobrot mindenki lefotózza: Huszár születik
A Hitvesi szeretet kápolnája
A vár már Bory Jenő életében megnyitotta kapuit a látogatók előtt, kezdetben maga a várúr kalauzolta az érdeklődőket. Az elmúlt évtizedek alatt sok-sok szerelmespár bóklászhatott a falak között. Sokan a kezük nyomát is rajta hagyták. Vajon Laciék együtt vannak még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése