Nem
vártam, nem akaródzott elmenni itthonról, több okból is. Egyrészt, mert tényleg
olyan csodás helyen lakunk, mintha mindig nyaralnék, főleg most, hogy
látványosan szépült a portánk, másrészt annyi munka van még, sajnáltam láblógatásra
az időt, és féltem itt hagyni a kertet is, pont kezdtek érni a paradicsomok, Laci
ugyan megígérte, hogy locsolja, ha kell, de azért mégis. Aztán az önző énem is duruzsolt, itthon is
pont elég feladat rávenni Lackót, hogy ne ordítson többet az elviselhetőnél, nem
igazán vágytam arra, hogy egy húsz négyzetméteres szobában kísérletezhessek
vele, minket nagyon nem szerető szomszédokkal a falak túloldalán.
Az
uram viszont mindenáron menni akart, letenni kicsit az itthoni és munkahelyi
gondokat, bár utóbbit nem tette le, ki mondta, hogy az Őrségben alig van
térerő, annyi pont volt, hogy naponta többször hívják a kollégái. No és még a
tavalyi szépkártyáink is megvoltak, azokat is el kellett dorbézolni.
Őrimagyarósdra
mentünk hát, egy hétre. Az odaút a főúton történő, vagy inkább nem történő
munkálatok miatt volt kalandos, már amennyiben annak nevezhető, hogy két percet
haladunk, aztán hármat állunk a félpályás lezárások miatt. Lackógyerek
torkaszakadtából tiltakozott a korlátozások ellen, esett az eső, én pedig
kezdtem sötéten látni az előttünk álló napokat.
Aztán
mégis megérkeztünk, kaptunk dödöllét, és megmutatták a szállásunkat. Felújított
parasztházban laktunk itt, a valaha volt istállóban. Villamos bácsi (Vilmos
igazából, de Marci szerint annak nincs értelme…), a házigazda tudhatott
valamit, mert nem költöztetett szomszédokat mellénk, a falak is jó vastagok
voltak, Lackó fiam bemutathatta, mit tud. Végül nem nagyon mutatta, az első
kudarcok után igyekeztük úgy alakítani a programokat, hogy mindig kialudhassa
magát, mert rájöttünk ám, amilyen gondos szülők vagyunk, hogy ő többnyire csak
akkor ordít, ha éhes, álmos, vagy unatkozik (vagy ha front van, vagy ha fogzik...), így viszonylag békében teltek a
napok.
A hatalmas
udvarban álló házban rajtunk kívül csak egy nagymama nyaralt az unokájával, akik elvonultak inkább, így mienk volt az
egész udvar, a játszótér, a filagória és a hatalmas csönd. Valószínűleg
nem élveztük volna ennyire, ha mind a hat szoba foglalt, de így pont
tökéletes volt. Hajnalonta kiülhettem kávézni, egyedül, nyugodtan, elképzeltem,
milyen lesz, mikor a mi udvarunk is így néz majd ki, sőt még a magammal vitt
regényt is kiolvastam félig, aztamicsoda luxus.
Ez volt a kilátás. Nem rossz. |
Szállásunk |
Virágoskert is volt |
Félpanzióra
fizettünk be, a tulajdonosok vendégszeretők, az ételek bőségesek és finomak
voltak, bár az uram szerint én kategóriával jobban főzök, rendes ember, okosan
hízeleg.
Szerencsések
vagyunk a gyerekeink miatt, ha velünk vannak, könnyű ismerkedni, Marci már első
nap szert tett egy kis cimborára, aki szintén Marci. MásikMarci családja
gazdálkodik, a mi Marcink pedig gyorsan tanul, hamarosan nagy egyetértésben
arattak és báláztak, majd MásikMarci vehetett különórát a betonozás
rejtelmeiből, de le is slagozták egymást, még jó, hogy egyívásúak, így Marcink
kölcsönpólóban jöhetett haza.
Lackó becs' szóra tud értelmes arcot is vágni, de a kamera frusztrálja valamiért... |
Voltunk
a Vadása tónál, Szentgotthárdon kétszer is, másodjára azért, mert felfedeztük
az élményfürdőt, ennél nagyobb boldogságot pedig nem nagyon szerezhettünk volna
Marcusnak.
Elmentünk Magyarszombatfára megnézni a vadászati kiállítást, és
etetni a szarvasokat nagyfiúnk nagy-nagy örömére, és vásárolni néhány kerámiát
az én örömömre.
Apa, lefényképezel Szmörével? |
Bandi a kezes szarvas |
Egyik szerzeményem |
Elmentünk a Völgyhídi vásárba is, Marci ingyen próbálhatott ki
sok-sok játékot, trambulinon ugrálhatott, kosárban körhintázhatott, aztán felült
a nem ingyenes körhintára is, ahonnan két kör után is alig tudtuk leimádkozni. Lackó
ilyenkor a hordozóban aludt rajtam, nagyon szeretem, puszilgathatom a kis
pitypangfejét.
Két gyerek kedvéért is elindították |
És olyan is volt, hogy nem mentünk sehová, csupán az udvaron
henyéltünk, a fiúk fociztak, homokoztak, én pedig egyszer még napoztam is!
Gólkirály |
Vacsora után szállásunk felé, beleballagva a naplementébe |
Jó
volt nagyon, visszamennénk.
De
azért, mikor hazafelé jöttünk, és feltűntek a hegyek (dombok igazából), meg a
napraforgóföldek, meg a Vár, azért egész más így hazajönni, mit felhajtani a
benzingőzös négysávosra, aztán beállni a zsúfolt parkolóba. Annyira szeretek
itt lakni, ez volt a legjobb döntésünk a gyerekeink után, komolyan.
De jó volt nektek!:-) Örülök, hogy jól éreztétek magatokat
VálaszTörlésJaj, Anikó, tudom, hogy szíved vágya az Őrség, hát meg is értem. Ha nem itt laknék, ott szeretnék...
TörlésAranyos vagy, hogy eszedben van..:-)
TörlésDe jó volt nektek!!! 4 éve nem voltunk sehol,már nagyon ránk férne!
VálaszTörlésA nászutunk óta mi is csak max. 2-3 napra tudtunk elmenni, fura is volt egy hétig tenni a semmit. Azt hiszem, Villamos bácsival jól megértenétek egymást, rokonlélek. Remélem hamarosan összejön nektek is :)
Törlés