Egyelőre.
Eljött a pillanat, amikor nem majd a jövő héten fogják
feltenni az ajtók miatt még hiányzó csempéket, hanem „Jóvanna, jövök má, csak
ne telefonájjá má”, és egyik reggel megjelent a mester és tanítványa.
Sok a munkájuk, sok telefonálásba fájt az uramnak, hogy
jöjjenek, de ha végre itt vannak, tisztán, szépen, pontosan, gyorsan dolgoznak.
Nem utoljára találkoztunk, csak előbb még ki kell
találnom, milyen burkolat legyen a konyha falán. Ez sincs most az első helyen,
annyi tervezni és tennivaló áll még előttünk.
De az, hogy megint kipipálhattunk a listánkon egy tételt,
hihetetlen jó érzéssel tölt el. Kedvet ad a folytatáshoz.
Ezt a képet az uramtól kaptam, miután az apa nélkül cseperedő
gyermekünk és a magam sanyarú sorsát részleteztem neki egy este a telefonba.
Az alap nappali járólapból, a virág szára és levele fürdő
járólapból, a szirmok kamra járólapból, a virág közepe pedig fürdő fali
csempéből készült.
Nekem nagyon kedves, meglesz a helye a nagy házban is.
Nagyon szép virágot kaptál! :) És jó látni, hogy hogy haladtok.
VálaszTörlésUgye?:)Szeretek ránézni, amikor már nagyon tele van a...
Törlés