Ajtók

Nem vagyunk mi ehhez szokva, így igencsak meglepődtünk, mikor kiderült, hogy csudaszép ajtóink határidő előtt egy héttel készen lettek. A beszerelés napjára az uram szabadságot vett ki, ami nála azt jelenti többnyire, hogy rövidnadrágban és otthonról dolgozik. Az ígért időpontban (második piros pont), korán reggel meg is érkeztek a szállítók, délutánra pedig szépült egy nagyot a házunk.

Az uram meg is jegyezte, hogy neki a járólap és az ajtók tetszenek eddig a legjobban. Mondjuk más még nem is nagyon van a házban….

Kilincseink egyelőre nincsenek, a régi ajtókét tettük be ideiglenesen. Aztán majd visszakerülnek a helyükre, mert régi ajtókat nem fogjuk kidobni, a felújítás után az alagsorba kerülnek majd, az ottani roskatag kollégák helyére.

Mivel a házban nincs egyetlen derékszög sem, az ajtósok elvonulta után az én uram még biztos, ami biztos körbeszilózta az ajtófélfákat. Isteni volt utána az itt-ott felbukkanó sziloplaszt-cseppeket eltüntetni falfestés közben, csak mondom.

De végre bent vannak, és gyönyörűek. Nem tudok betelni velük, jövök-megyek, nyitom-csukom, simogatom őket. Még a tetőtérbe vezető ajtó is befért, pont ki lehet nyitni a szűk folyosón anélkül, hogy a falba ütközne (emiatt eléggé be voltam rezelve). Egyre otthonosabb a ház, és egyre nagyobb kedvvel dolgozunk, hogy még inkább az legyen. 

Ajtókép-dömping következik:

Átjáró-burkolat, háttérben a kamra ajtaja

Átjáró az étkezőből a nappaliba, szemben a gyerekszoba, jobbra az előszoba ajtaja.

Igen szűk folyosónkon tetőtér, alagsor, fürdő, szemben wc, jobbra-hátul a kisszoba ajtaja, csak nem látszik.

Az uram mérnök. Kiszámolta. Azért rezgett a léc...

A második képen láthatjátok, hogy vettünk egy nagy levegőt, és nekiálltunk előkészülni a festéshez. 

Az uram szokta mondogatni: 70% előkészület, 30% munka. Van benne valami...