Kerti mustra

Mi tagadás, nem töltöttünk sok időt idén a kertben. Nagyjából semennyi időt sem, ha azt nem számítjuk, amit fényképezéssel töltöttem.

Kivéve az előkertet, mert azt rendben tartottam, gyomláltam, öntöztem. Ha ott vagyok, folyton a szemem előtt van, nem vagyok képes hagyni, hogy össze-vissza nőjön benne minden, ami csak helyet talál, mint amikor megvettük. A rózsák jól viselték tavaszi bénázásomat, valamelyik mindig hozott egy-két illatos vagy anélküli virágot. A kertet elárasztani próbáló hajnalkák közül meghagytam néhány, a kerítés tövében nőtt példányt, nagyra nőttek, egész nyáron virágoztak. Már bánom, hogy nem ültettem végig a kerítés mentén, legalább eltakarta volna a rusnya léceket. Tavasszal még le akartuk festeni, aztán rájöttünk, annyira szét van száradva, kár a festékért, időnkért, erőnkért, marad ilyen, amíg ki nem tudjuk cserélni.

a kerítésünk csak innen néz ki jól

Az idei aszály nekünk jól jött, öntözés nélkül nem nőtt semmi, még a gyomok sem, legalább az udvart sem kellett csak egyszer kaszáltatni. Nem mondom, hogy most nem férne rá, de ez még csak az elhanyagolt, de nem a tragikus állapot, azt a pár nagyobbra nőtt, ellenálló gyomnövényt (disznóparéj, parlagfű) kihúzgáltam kézzel. Ami rettenetesen szúrja a szememet az egyre jobban terjedő gyalogakác. Mindenütt felüti a fejét. Vegyszert nem akarunk használni, kiásni pedig most egyáltalán nincs időnk, nem is érdemes a nálam is magasabbra nőtt szúrós példányokkal küzdeni így lombosan. Idén háromszor vágtuk le, de csak annyit értünk el vele, hogy még gyorsabban nő, és terjed a gyökeréről. Azt tervezzük, hogy ha a Jóisten erőt ad (= küld egy vevőt a lakásunkra), még idén körbeásatjuk a házat az alagsor szigetelése végett. Aztán, ha úgyis ott van a munkagép, meddig tart neki kikapni azt a „kis” akácost, nem igaz? Legalábbis a nagyját, a maradékkal pedig megbirkózom majd én.

A kert igazi biotanya, amennyiben nem látott szintetikus vegyszereket évek óta, viszont a fák nem viselték jól a nem-gondoskodást, betegek. Gyümölcs kevés van, ha mégis, érés előtt lehullik, kukacos, rohadt. Hallom, ahogy a fák könyörögnek egy kis törődésért, jövőre felszívom magam, és egyéletem, megkapják.

A barackfáknak kb. kampec, egy-két águk él, de van egy szép kis szilvafa, többféle alma és körtefa, és egy jó nagy kajszifa, amin ugyan nem volt egy darab gyümölcs sem, de Szomszédnéni szerint még tavaly is rendesen termett. Van néhány ribizli bokrunk, szeder és málnatövek, utóbbiak a kipusztulás szélén. Lehangoló látvány, de ahogy a mondás tartja, innen szép nyerni…

S most jöjjenek a képek, amik azt sugallják, az előbb csak kamukáztam, pedig nem. 

Úgy tűnik a birs bírja ha nem törődnek vele, viszonylag sok gyümölcsöt hozott.

páros körte

alma ikrek

A szeder nem tudott beérni,  a bogyók féléretten megsültek

Íme az idei szilva-termés. Kívül hamvas, belül laktak.