Babóca Katája, apa Toyotája

Csak nézek és ámulok, hogy Marci milyen látványosan fejlődött az utóbbi időben.

Nagyon büszke vagyok rá, és végtelenül hálás. Tudom, másnak természetes, de én még mindig csodaként élek meg egy olyan egyszerű dolgot például, hogy tud járni. Egy évvel ezelőtt éppen csak elindult, most pedig már szalad. Ugyanígy érzek a beszéde kapcsán is. Tavaly ilyenkor egy év aktív TSMT után is csak néhány szót mondott, míg mostanában…:

Marci mesél, a történet elejéről lemaradtam, de úgyis az utolsó mondatban van a lényeg:

- ….belement a pocsolyába, aztán levette a gumicsizmát, ééééééééééés ….. zokniban volt! Bizony!

Apa és fia autóval készülnek valahová. Marci rendezkedik:

- Apa hátraül, Marci vezet. Anya marad otthon.

Barátnémhoz indulunk Gárdonyba, mikor találkozunk az egyik házbeli anyukával.

- Hova mész Marci?

- Katához, vonattal…..a tóhoz. Ő nem Babóca Katája, ő egy másik Kata!

(Aki nem lenne naprakész a pöttömöknek szóló irodalomból, A sárga katica c. Bartos Erika mese szereplőiről van szó)

Apja fia, de mennyire:

- …és megyünk dédimamához  kék vonattal. Keresztapa is ott lakik, abban a lakásban. Keresztapa nem édesapa, édesapának Toyotája van, keresztapának Opelje.