Múlt héten burkolók egész hada várta
térdelőrajtban a járólapjainkat, de hiába. A kamion időben megérkezett, ám a speciális olasz logika szerint a mennyiség stimmelt, a szín viszont nem, és természetesen
a mi lapjaink is Itália földjén maradtak. Remélem júniusban több szerencsével
járunk. Mindenesetre már csak a burkolás és az ajtók választanak el minket
attól az állapottól, amihez a szakemberek segítségével idén eljutni akartunk.
Hétvégén átlag húszpercenként
mentem be a félig (se) kész fürdőbe gyönyörködni. Már nem betonon álldogáltam!
A falon Zalakerámia, a padlón Grespania lapok, a kád egyelőre ytong burkolatban,
és nem lesz a falon sem minta, sem díszcsík. Az lesz benne az attrakció, hogy nem
lesz benne attrakció. A fejemben kicsit másként festett, de minél többet nézem,
annál jobban szeretem.
A kamra a nemzetköziség jegyében
nagyon olcsó és szép és jó lengyel lapokat kapott, és tökéletes lett. Külön dicséret
jár az uramnak, aki kitalálta, hogy burkoltassuk le a lépcsőt is. Remek ötlet
volt, nemcsak praktikus, de a beton után kész öröm takarítani.
Hétvégén le akartuk csiszolni,
festeni és beszerelni ide a polcrendszert, ám kiderült, csak a szarka akart sokat. Naivan nem számoltunk
azzal, hogy a sok év óta száradó, kezeletlen fa issza a festéket, akár a
szivacs. Így aztán a vártnál jóval lassabban haladtunk, a maradék elemek az
alagsorban várnak új arcukra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése