Marcinak tavaly óta évente két
pár OEP-támogatott ortopéd cipő jár, az elsőt ősz végén készíttetettem neki. Nem
olyan bumfordi, mint ahogy egy ilyen cipőt elképzeltem, csinos, választhattam
színt, még csíkos cipőfűzőt is tettek bele, hogy vidámabb legyen. Fiókám hordta
is egész télen, direkt szobacipőt kértem, úgy gondoltam, ezt jobban
kihasználhatjuk, de akár bundás bakancs is lehetett volna. Ebben tornázik, és
most, hogy jó idő van, kint is ezt hordja.
Lassan kezdi kinőni,
elvillamosoztunk hát először az ortopédiára receptért, majd az ortopédcipő-készítőhöz.
- Szia bácsi! Varr cipőt,
Marcinak!
A bácsi alaposan megvizsgálta Marci
lábát, többször lemérte, elkérte a doktornő diagnózisát, kikérdezett a
hemiparesisről, a tornákról, az eredményekről. Nagyon megdicsérte
Marcit, engem is, biztatott, jól teszem, hogy nem viszem még oviba, tartsuk a
lendületet, a torna most sokkal fontosabb, mint bármilyen közösség, vagy akár az
ortopéd cipő.
Majd azt mondta, a kért szandálén
kívül válasszak egy másik színt is, mert készít Marcinak egy pár olyan szobacipőt
is, mint amit most visel. Csak úgy. Ajándékba.
Nagyon köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése