2013. március 2., szombat

Mozgás, beszéd, egyebek

Marcikánk lassan 32 hónapos lesz, ami nem kerek szám, de legalább páros, így pont itt az ideje, hogy írjak róla egyfajta összefoglalót.
Minden téren nagyon sokat fejlődött az utóbbi hónapokban, nem látványosan, hanem pontosan úgy, ahogy eddig is megszokhattuk tőle: folyamatosan, stabilan, megtorpanások nélkül.

Mozgás
A járása egyre szebb, egyre kevésbé húzza a lábát, szaladni is tud már, és ügyesen megy hátrafelé is. Egyre többet guggol, ez nála azután jelent meg, hogy megtanult járni. Először csak a térdeit hajlította, ha valamit fel akart venni a földről, vagy leült inkább. Most már nem megerőltető a guggolás, és az egyensúlyából sem szokott kibillenni.

Ha meg tud kapaszkodni a korlátban, egyedül fel-le tud menni a lépcsőn. Ha a kezemet fogja a fellépés nehezebben, megy, biztosan nem tudom olyan stabilan tartani. Ennek ellenére gyakoroljuk sokat, szívesen lépcsőzik, és nagyon örül, ha sikerült feljutni a tetejére.

A bal kezét egyre többet használja, immár spontán helyzetben is, magától. Persze gyakran elfeledkezik még róla, ilyenkor önkéntelenül szorul ökölbe a kezecske.  A bal keze izmai már lazák, puhák. A könyökében van még egy kb. 20 fokos kontaktúra, kinyújtani nem tudja még teljesen. A tenyerét sem tudja még teljesen felfelé fordítani, de ez is sokat alakult már.
Pontosan tisztában van azzal, melyik a jobb ill. bal lába, keze. Felismerte, mekkora örömet szerez, ha ballal tesz valamit, ezért gyakran produkálja magát, ha véletlenül nem figyelek, szól:
- Anya nézd! Ballal!

Beszéd
Beszédindító gyakorlatok számát csökkentettük az új TSMT feladatsorunkban, hiszen be nem áll a szája, folyamatosan beszél, mindent kommentál, és hihetetlenül édes mimikával erősíti meg a mondanivalóját. Magunk között persze jóval kommunikatívabb, mint idegen helyen, de ha szeretettel fordulnak felé elég hamar fel szokott oldódni. A szavak zömét még nem ejti tisztán, de idegenek számára is érthető többnyire. A piacon általában ugyanazon árusokhoz járunk, és többnyire ugyanazon dolgokat vesszük. Marci átvette tőlem már a rendelés feladatát.
- Szia néni! Kérek alma joghurt!
Közben az üvegen át mutogat a kiválasztott palackra és le nem véve a szemét az eladóról, rém komolyan bólogat.

Elkezdett ragozni, de gyakran amolyan Marcisan oldja meg a toldalékképzést, pl. így:
- Marci megy szoba be.

Nagyon érdeklik az emberi test részei és a színek. Naponta többször megnevezi a saját és mások (szülők, plüsslények, képek a meséskönyvben) testrészeit, és azon tárgyak színeit, amiket ismer. A legótornyot (pardon, templomot, haranggal) is úgy építi, hogy összeillesztés előtt megnevezi az adott elem színét.


Viselkedés
Továbbra is nagyon motivált, torna közben ritkán tiltakozik, ha mégis, meg lehet vele beszélni a szempontjaimat, és elfogadja. Talán nem helyes pedagógiailag, de nálunk bevált a vesztegetés: pl. ha ügyesen tornázol utána apával megnézitek az autós könyvet/meghintáztatlak/ vár egy kis meglepetés.
A torna egyes feladatait gyakran beépíti a játékába, pl. letesz egy plüsslényt „csalinak” aztán odakúszik hozzá. Nagyon szereti a fejlesztőit, gyakran emlegeti őket, és a gyerekeket, akikkel csoportos tornára jár.

Szeret elmélyülni abban, amit csinál, és rosszul viseli, ha kizökkentjük belőle. Ezért a napi tornát is akkorra kell időzítenem, amikor éppen új tevékenységet keresne magának, ilyenkor szívesen tart velem.
A dackorszaknak csak a szele érintett meg minket, nincsenek hisztik, de azt sem mondanám, hogy minden szóra engedelmeskedik, van saját akarata és ez így van jól.

itt éppen az informatikában szeretne elmélyülni

A saját akarat a többi gyerekkel szemben is érvényesül. Ha olyan gyerkőkkel van együtt, akikkel egy súlycsoportba tartozik, és ha nagyon akar valamit, akkor azt meg is szerzi magának. Pankrációban még nem vett részt, legalábbis én nem láttam. Anya mesélte, mikor vigyázott a két unokára, tesóm kisfia elvett Marcitól egy játékot. Anyu buzdítani kezdte:
- Marci, harcolj!
Mire a szófogadó gyerekem elkapta Zalán haját, és húzni kezdte. Vigyázni kell hát a biztatással.


És ami a legfontosabb, hogy egy csillogó szemű, sugárzó, vidám kiskölök, aki tele van örömmel, és minden apróságnak úgy és olyan őszinte szívvel tud örülni, ahogyan biztosan mi is tudtunk valamikor, csak már elfelejtettük…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése