Nem lombikban születtem
XY kromoszómák
keverednek énbennem
Több versszakkal nem terhellek
benneteket e meglehetősen szexista, férfiközpontú, a ’60-as évek elején
született és egy bizonyos embertípus által országszerte dudorászott nótából.
Ifjú koromban öt évig én is eme embertípushoz tartoztam, aztán másfelé terelt
az élet, de, mint látjátok, a lényeg megmaradt.
Az egyetemi évek alatt
kiérdemeltem a Villámpipettázó nevet, amit konkrétan a szerves kémia
gyakorlatoknak köszönhettem, mert a munka-párom, legalábbis elmondása szerint,
még fel sem fogta a feladatot, mikor én már, pik-pik-pik, bele is csorgattam a
megfelelő szereket a megfelelő edényekbe.
Ennek az egész történetnek csupán
annyi köze van a mostani bejegyzéshez, hogy az uram megtisztelt a Villám-csempeszedő
névvel, miután múlt vasárnap, pik-pik-pik, megszabadítottam a házat az összes
járólaptól (kivéve azt a néhány ragaszkodót a WC-ben, de rövidesen azoknak is
végük) emberem alig győzte kifelé talicskázni.
 |
| csempetenger |
 |
| hajó a csempetengeren |
A héten befejeződtek a
villanyszerelési munkák, és tovább dolgoztak a kőművesek. Egy régi ház mindig
tartogat meglepetéseket, és sajnos általában nem olyanokat, amik pénzt hoznak a
konyhára. Nálunk pl. kiderült, hogy az egybenyitott helyiségek mennyezete nincs
ám egyvonalban, 2-3 centis eltérés van köztük. Ezért aztán gipszkarton
álmennyezetet kap az élet-terünk. Kint volt a víz-fűtésszerelő is, tegnap
megkaptuk az árajánlatot, amit, miután az enyhe szívrohamból magunkhoz tértünk, még emésztenünk kell…
Ezen a hétvégén legalább az egyik
napon normálisan fogunk kinézni, és nem polár pulcsiban, összeragadt, portól
ősz hajjal, bakancsban prezentáljuk a melós divatot. Belepillantunk ugyanis a
házfelújítás egyik legjobb részébe: csempét és járólapot fogunk nézegetni.
 |
| decemberig már nem szeretnék ilyen sapkákat látni |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése