A házi joghurt diadala

Vasárnap reggelente egy különleges kis piacra járok. Nyáron indították lelkes szervezők, magyar termelőktől, magyar árut vásárolhat a betérő. Sajnos nem elég nagy az érdeklődés, a kézművesek mostanra jobbára kikoptak, de a napi fogyasztási cikkeket kínálók stabilan tartják magukat. Jó ide járni, szeretem, hogy a tejes tudja, hogy málnás és még valamilyen joghurtot fogok kérni, a kecskesajtos bácsi már méri is ki a 20 deka ordakrémet és csomagolja a négy túróslepényt (immár Manó is kóstolhat ezekből ), a hentes már a köszönésnél sajnálkozik, hogy csak jövő héten lesz császárszalonnája, most vették ki a sóból.

Pár hete itt vásároltam egy belül mázas, kívül mázatlan szilkét, ami azóta is könyörgött, hogy használjam már valamire, ne csak álldigáljon a polcon.

Nos, miután ez a piac fontos helyet foglal el a tér-idő kontinuumban - legalábbis az enyémben- talán nem véletlen, hogy legutóbb innen sikerült beszereznem egy olyan finom réteges joghurtot, hogy emberem szeme könnybe lábadt miután rájött, hogy jövő vasárnapig bizony nem lesz utánpótlás. Elolvasva az összetevőket kiderült, hogy ez az olümposzi ambrózia nem más, mint lekvár a tetején sűrű házi joghurttal. Volt itthon anyukám lekvárjából, házi tej is akadt - ki hinné, hogy szintén erről a piacról, és pont most vettem először -, és a legfontosabb hozzávaló sem hiányzik: az internet. Számos receptet találtam, van aki tesz cukrot is a tejbe, van aki a sütőt használja, más pedig a napot, megint más joghurtkészítő gépet. De nem nagy varázslat az egész, mint látjátok, nekem is sikerült.

Kb. hat dl. tej volt még itthon, ezt felforraltam, majd, mikor kézmelegre hűlt, a szilkébe öntöttem, és két evőkanál natúr, bio joghurtot kevertem hozzá. Becsomagoltam egy törölközőbe, és felvittem a tetőre, hogy napozzon pár órát. Este, kb. 4 óra múlva még nem találtam elég „joghurtosnak” ezért visszacsomagoltam, és reggelig várt a konyhában. Akkor betettem a hűtőbe, majd délután, amikor eszembe jutott, egy textil pelenka segítségével, lecsorgattam róla a savót, és lecsöpögtettem. Kb. 4 dl nagyon finom, nem tehén-ízű, sűrű joghurt + egy bögre savó lett a végeredmény.

Egy kisebb dobozba ribizlilekvárt tettem, rá pedig a kevés mézzel édesített joghurtomat kanalaztam. Az uram szerint ne is vegyek több joghurtot, inkább sok tejet, és indulhat a rétegesjoghurt-biznisz.