Halacskám

Írtam már korábban, hogy Marci fejlődésében időnként olyan „ugrásokat” tapasztalok, mintha leomlana egy fal. Ma is leomlott egy.

Reggel úszásra mentünk, megint esett kicsit az eső, és gyerekkel a háton, táskával a nyakban, ernyővel a kézben nem éppen leányálom a buszos túra, főleg, hogy felelősségteljes szülőként még Marcus sapkáját is otthon felejtettem. Szerencsére a buszon nem voltak sokan  –  kivételesen – így kevesebben figyelték elnéző mosollyal ahogy a hordozó-ernyő-táska hármassal szerencsétlenkedem. No, de nem is erről akartam írni, hanem az uszodában történtekről.

Hamar odaértünk, a mi csoportunk előtti éppen akkor kezdett. Ilyenkor különórát tartok neki, végiggyúrom a kezét-lábát, lengetem, kihasalunk figyelni a túlfolyót,  stb.  Marci olyan volt, mint egy boldog kis halacska. De tényleg! Kacagott, rúgkapált, sikongott, csapkodott, és ész nélkül mutogatott a kb. féléves babák csoportjára: Oda! Oda! Megengedték, hogy csatlakozzunk, majd végigfickándozott fél órát a saját csoportjával is.

Mikor együtt énekeltünk és a szülők segítenek tapsolni, ill. a babájuk lábacskáit mozgatni, Marci kérés nélkül egyedül tapsolt ütemre, és lábtempózott. SOHA nem tette ezt még meg korábban. Merüléskor feljövetelnél erősen hajtotta magát MINDKÉT lábával. A medence aljáról felhozott egy karikát, majd KÉT kézzel megfogta, és a fejére tette. Ez ugyan nem volt most feladat, de korábban sokat gyakoroltuk, "kormányoztunk" a karikával, felemeltük, "megkoronáztuk" Marcit, de mindig kellett a segítségem. Most nem.

Mikor kiülnek a medence szélére, hogy magasba emelt karral hívásra beugorjanak a vízbe, Marci SOHA nem emelte fel még egyik karját sem. Ma pedig MINDKETTŐT. Csak a bal kinyújtásában kellett kicsit segítenem. Ott vigyorgott felemelt karral (egyébként iszonyú édesek ilyenkor, ott ülnek sorban, magastartás, szemkontaktus a mamával, megfeszülő apró testek, végül felszabadult ugrás), és mikor rákezdtem, hogy: Felkészülni…. LAJTA! rikkantotta, és a vízbe vetette magát. Igen, a beszédfejlődése is beindult – nem véletlen, hiszen a beszéd is mozgás – egyre többet echolál, és már csaknem harminc rendszeresen használt, bár még nem mindenki számára érthető szava van. Csodálatos nap J.