Ésszel, kézzel és rengeteg szigszalaggal

készítünk no nem repülőgépet, ahogy a pingvinek tették a Madagaszkár2-ben, hanem fejlesztőeszközöket a TSMT gyakorlatok végzéséhez. Ezeket természetesen meg is lehetne vásárolni, csak sajnos igen drágáért, ezért úgy döntött az én uram, megcsinálja ő maga.

Minden barkács projektje, nincs ezen mit szépíteni, cifra káromkodásokkal indul, mikor a szekrényéből mindent, azaz MINDENT ki kell pakolnia, mert a keresett szerszám tutira leghátul bujkál. Ilyenkor szidja Budapestet, az aprócska lakásunkat, ahol nem lehet élni, a ház tervezőjét, aki szerint a kamra és a tároló szükségtelen helyiségek, és magunkat, akik megvettük ezt borzalmas lyukat. Munka közben újratervezi az egyelőre még csak az álmainkban létező házunkat, ahol ő bizony éjjel-nappal barkácsolni fog, és minden kéznél lesz, és rengeteg szerszáma lesz, mert EL FOGNAK FÉRNI.

Ügyes kezű egyébként nagyon, a bútorainkat a kanapék kivételével mind ő készítette, bár sosem tanulta. Szeretem a munkáit, nagyon precíz, és az örökkévalóságnak dolgozik, szerintem akár ugrálhatnék is a könyvespolcokon, akkor sem szakadnának le.

Nos, az utóbbi mondattal ellentétben Manó fejlesztőeszközei eléggé a tákolmány kategóriába sorolhatók, ám a célnak tökéletesen megfelelnek.

Kedvencem az egyensúlydeszka, amit itthol csak billegőnek hívunk.

Hozzávalók:

· négyzet alakú deszka,

· négy bútorláb (így nem tud becsípődni egy bizonyos minden lében kanál gyerekecske ujja),

· két bútorgörgő (lehet gurigázni vele a földön, ami roppant vicces)

· padlószőnyeg darabok (Norbi szerezte a cégtől, de csak kis darabok voltak, eljátszottunk vele, mire kialakult a mozaik)

· vastag szigetelő szalag

Nagyon sokat használjuk, Manó ült már rajta fenéken, sarokülésben, volt kéztámasz, négykézlábazás, most a kapaszkodva állásnál tartunk. Műsoron kívül is sokat játszunk vele, pl. elindítok egy labdát a tetejéről, ő pedig alul elkapja, vagy csak úgy billegeti.

A szintén főleg egyensúlyfejlesztésre használt henger már nem lett ilyen dögös, de legalább praktikus, lehet benne tárolni ezt azt.

Két ételhordós dobozt ragasztottunk össze, köré pedig méterben vehető szivacsot szigszalagoztunk. A dobozok teteje levehető Marci nagy örömére.

Az uram régi, sosem használt gördeszkája is átalakult, szivacsot ragasztottunk rá, de ez már tényleg annyira bénán néz ki, hogy nem mutatom meg. Mindenesetre most biztosan örül, mert az uram talán egyszer próbált annak idején gördeszkázni, aztán rájött, hogy inkább más módon próbál meg menő lenni, és szegény deszka kb. 20 évig várt a szebb napokra elfeledve a lomok között. Most bezzeg nap mint nap gurul rajta egy egyre ügyesebb legényke, akinek ugyan a nadrágja ülepe nincs a térdénél, és nem lóg ki az alsógatyája (tekintve, hogy még nincs is neki) de szerintem a deszka ezt egy cseppet sem bánja.