2017. december 20., szerda

Győri advent

Szeretem az adventi vásárokat. Szeretem a fényeket, az illatokat, a bóklászást a hidegben, a gyerekek piros orrát. A győri vásárba minden évben elmegyünk, a gyerekek egész évben várják a kisvonatot, a körhintát. Ilyenkor fiókba zárom az elveimet, szaloncukrot eszünk és kürtős kalácsot, vesszünk forralt bort és forró kakaót, aki elfelejtett hozni, annak sapkát, kesztyűt. Várjuk az ünnepet.










































8 megjegyzés:

  1. Tündériek a gyerekek, büszke lehetsz rájuk.

    VálaszTörlés
  2. Általában. Hi-hi! Örülök, hogy halottam felőletek, és hogy ennyi szépet megmutattál. Nálad is túl gyorsan nőnek a mókik, főleg szembetűnő így, ritkán látva őket. Áldott Karácsonyt nektek és gyere majd még, ha tudsz, hadd gyönyörködjem bennetek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszintén szólva vannak pillanatok, amikor inkább lennék Ulánbátorban, mint velük. Sok ilyen volt az elmúlt hónapokban, folyton ölték egymást, ezért is nem volt kedvem írni, tehetetlen voltam, szaranya szindrómát diagnosztizáltam magamnál. Most már sokkal-sokkal jobb, a növekedésnek-okosodásnak pozitív hozadékai is vannak. :) Nektek is áldott, gyerekvisítás-mentes, szép karácsonyt kívánok!

      Törlés
    2. Tudom, hogy nem vigasztal, de talán neked is megnyugtató a tudat, hogy másoknál is így van, pontosan ahogy írod, így nálunk is. Aprómóki jelenleg az egész mókibandát rettegésben tartja, a kutyával együtt. Nem hagy egy szabad percet se nekik, sem mesézésre, sem játékra, de még tanulásra sem, mindenhol ott van, mindent megkíván, mindenért visít és üt is. Sajnos. Én nem Ulánbátorra, hanem a hűtőben lassan megromló pálinkára gondolok, hogy ideje lenne, lazulni.;) Puszi, M.

      Törlés