Ma reggel, mint minden szombaton, betértem a 20 éve együtt üzletlánc helyi tagjába, és a szokásosat kerestem a húspultnál. Ám visszapattantam, elfogyott, miért nem veszek farhátat, az még olcsóbb is, végül pulykaszárnyra kellett fanyalodnom. Az egyik eladó megjegyezte, hogy azért találgatták már a kolléganőkkel, hogy miért csirkeszárnyat? Miért minden szombaton? És miért pontosan tizennégy darabot? Ennyire szeretjük?
Jaj, hát része lettem a falu folkórjának, most rántsam le a leplet? Na jó, Sanyesznak viszem, megfőzöm, és minden nap kettő darabot kap ebédre. Azért szárnyat, mert azt könnyű kicsontozni, nem hordja szanaszét a teraszon, és nem zsírozza össze a térkövet, aminek sápadtságát emberem naponta vizslatja. Azért szombaton, mert ez az egyetlen nap, mikor az uram is otthon van, a bolt pedig nyitva, én pedig végre gyerekek nélkül biciklire pattanhatok (=sportolok) és Carrie Bradshaw-ként shoppingolhatok. Amúgy meg az én jó uram háromféle húst szeret látni a tányérján, csirke alsócombot, disznó karajt és combot. Mással, ha lehet, ne nagyon próbálkozzak.
Egy rejtéllyel kevesebb...
 |
| Szégyenlős ha fotózzák |
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSe kacsa, se csirkemell, se hal, se oldalas?:-)
VálaszTörlésÉn imádom a csirkeszárnyat, főleg csípősen és ragacsosan.:-)
Kacsacomb jöhet, a többi inkább felejtős. Pedig én úgy szeretem a halat és az oldalast is. De ha azt készítek, jó eséllyel nekem kell megenni, mindhárom fiú csak immel-ámmal falatozik, hogy mégse sértődjek meg nagyon :)
TörlésSzia Eszter! Marci egyik terápiájával kapcsolatban szeretném Veled felvenni a kapcsolatot. Kérlek írj privátban, hogy hogy tudnálak elérni. Előre is köszönöm:Kata
Törlés