2015. május 17., vasárnap

Lent a sarok!


Másfél hete Marci végre megszabadult a gipsztől. Egészen elképesztő, de a négy hét alatt egyetlen panasz sem hagyta el a száját, nem volt kellemetlen, nehéz, kényelmetlen, viszketős, pedig az aprócska lábujjak éppen csak kilátszottak a hatalmas csizmából, mikor biztonság kedvéért Canestennel próbáltam ecsetelni, alig fértem hozzájuk. 



Az elmúlt másfél hétben újra tanult járni, az elején rettentően kicsit megijedtem, alig vonszolta magát, és a bal lábát kifelé fordítva amúgy chaplinesen húzta maga után.
Becsülettel végezzük az Edittől kapott házi feladatokat (egy másik gyógytornásznál, aki mozgás közben kezeli, folytattuk a DSGM terápiát Budapesten, hetente egyszer utazunk hozzá), annyira szeretem érte, hogy cirkusz nélkül, szófogadóan végigcsinálja a gyakorlatokat ovi előtt és este is.
- Anya boldog vagy rám? - kérdezi.

A kisfiam most már szebben jár, mint a műtét előtt. Nagyon, nagyon-nagyon boldog vagyok!

4 megjegyzés: