2015. május 21., csütörtök

Kerítettünk



Tavaly a térkövezés felvezetőjeként, és mert a szintezéshez szükség volt az alapra, elbontottuk a régi, igen rossz állapotban levő, alap nélküli léckerítést. Elkészült az új kerítés beton alapja és az oszlopok, majd jó ideig bárki ki-be járhatott, éjszakánként ismeretlen tettesek lopkodták el Sanyi tálkáit és hagyták szanaszét a kertben Lackó pelenkáit, no meg aknákat telepítettek az udvarra. 


Arról nem is beszélve, hogy bár az utcánk nem forgalmas, és 30 km-es sebességkorlátozás van, az autók két lépéssel a kerítés mellett járnak, nincs tér, vagy árok, semmi. Nem figyelünk, a lejtőn megindul a labda, és kész a baj, gyerekes családnak ide kerítés kell!

Mikor még csak álmainkban volt házunk, és azt is mi akartuk felépíteni, mai igényeket kielégítő parasztházra gondoltunk, parasztfödém, csikótűzhely, tulipános kerítés és spaletták, Marischa, Borischa. Aztán rájöttünk, ez mégsem tetszik annyira - ezért is jó valahol, ha pénz híján sok időnk van gondolkodni -, és nem is illene a már nagyon is valós házunkhoz. 

Bár a tulipán mintás léckerítés ötlete sokáig tartotta magát, végül a tartóssága és könnyebb ápolhatósága döntött a vas mellett. Rengeteg a munka a portán, és ez valószínűleg már így is marad, így csak akkor dolgozunk többet a szépség kedvéért, ha nagyon nem tudunk róla lemondani.



Nagyon egyszerű kerítést akartunk, főleg én, az uram azért próbálkozott egy kis cicomával, de lebeszéltem. Egyelőre a kis és a nagykapu készült el, utóbbi egyszer majd elektromos lesz. A mezőket majd az uram fogja elkészíteni, ha az anyagiak és az ideje engedi, addig is drótot húztunk ki, ami bár ronda, a célnak megfelel. 


Felhívnám a figyelmet a roppant dekoratív postaládánkra
Nem hegyes, nehogy fennakadjon valamelyik kölök. Vagy Sanyi.



Emberem pedig szorgalmasan gyakorolja a hegesztést, első művét, a kapu motívumát ismétlő rózsafuttatót múlt vasárnap állítottuk fel,  és én mondom, ha lakatos készíti, akkor sem lenne szebb (bár feltételezem, akkor nem két hónap alatt készül el...) 





A héten fehér kavics is került alá deszkakeretben és a futást is megkezdhette két tő hetek óta a teraszon várakozó, fehér-rózsaszínnek árult, de nyílás után inkább rózsaszínű - tök véletlenül olyan, mint a muskátli az oszlopon - rózsa.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik!

    Nekem nagyon tetszik.

    Hasonlóképp gondolkodunk mi is...Tulipános kerítéses parasztház helyett van egy csúnyavaskerítéses kockánk ugyanilyen postaládával:)))

    A futtató is nagyon jó lett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor ti is adtok a minőségre :DD
      Köszi a dicséretet az uram nevében is, most éppen a terasz bútorai vannak soron, asztalt hegeszt, székeket fest, pár hét és posztolhatom :)

      Törlés
    2. Kincs ez az ember!!! Egy áldás!!!!

      Én csak álmodozok a kert bútorról.... Sajnos nálunk inkább csak én vagyok a kreatív és a bútorgyártás nekem már nem fér bele, magyon béna vagyok, bármilyen barkácsolásról is legyen szó. Egyszer csináltam egy kis asztalkát ami végül nem fért be a helyére, mert úgy szabtam az anyagot mintha varrnék és nem vettem figyelembe, hogy a fának vastagsága is van......meg egyébként sincs rá időm. Apa annyira negatívan áll hozzá bármelyik diy ötletemhez, hogy egyből elmegy a kevem tőle, mert mindig azzal kezd, hogy felsorolja a buktatóit, aztán kénytelen vagyok nekikezdeni egyedül (már amiről azt gondolom, hogy képes vagyok megcsinálni) és megcsinálom nulla forintból és sok munkából, a többi meg csak álom marad. A kertnek sem tudok annyira örülni, mint kéne, mert szétnézek és azt látom, hogy ezt mind egyedül csináltam meg és állandóan egyedül lenni marha unalmas. Persze Tündérbogyó egyre többet segít és elég sok vicces történet kerekedik belőle, de akkor is csak ketten vagyunk.
      Bocs, hogy panaszkodtam:(

      Törlés
    3. Igen, szerintem is az :)
      Tudom, nem vigasztal, de a kert nálunk is az én bulim, Az uram, nem szereti, őt nem érdekli, sőt feleslegesnek tartja. Kivéve a virágokat, és a füvet, utóbbit ő nyírja, locsolja, aggódik, ha "sápadt" stb. A virágoskertből a barkácsolás erejéig veszi ki a részét, az ültetés, gyomlálás és a többi rám vár. Őszintén szólva nem nagyon értem, hogy lehet a kertet nem szeretni, de elfogadom, mást úgysem tehetek. Nálunk Lackó még nem kert-kompatibilis, így kevesebbet vagyok kint, mint szeretnék, és kellene, azt hiszem nem lenne esélyem az év kertjének egyetlen kategóriájában sem. :)

      Törlés
    4. Ó nem kell nekem virágot ültetni azt nem engedem:), csak a férfi melóban amiket megcsináltam jó lett volna ha segít.... , meg megcsinálja azt amihez hozzá sem merek kezdeni, de nagyon kéne.....Meg a konyhakertet is Ő eröltette, én nem akartam csak később, mert tudtam, hogy mennyi meló és nekem nincs annyi időm, hogy rendesen karban legyen tartva. Persze lett konyhakert, 3 éven keresztül térdig érő gazzal, ideges gazdasszonnyal... a mamáimnak mindigis példás konyhakertjük (azokban nőttem fel) volt és én is csak olyanban érzem jól magam, ezért is alakítottam át úgy a konyhakertet, hogy ha kell akkor egyedül is rendben tudjam tartani.

      Törlés