2015. április 12., vasárnap

Megint Pécs

Április 7-re tűzték ki Marci műtétjének új időpontját, így aztán jó sokáig nem járt oviba, nem vittem fejlesztésre, nehogy elkapjon valami nyavalyát, és újból elhalasszák a beavatkozást. Csak akkor kezdtem egy kisebb ámokfutásba, mikor Lackó néhány nappal a műtét előtt éjjel belázasodott, majd másnap újra... Az uram szerint a fogzás miatt, anyu, a telefonos segítség torokgyulladásra gyanakodott, a ded a nyűgösködésen kívül nem nyilatkozott, én csendben pánikoltam. Végül nem lett folytatása, nem kapta el senki, és Lackónál sem csapott át orrfolyásba, lehet, mégis csak a foga volt? 

Az ünnepre sem tudtam koncentrálni, elvégeztem persze a kötelezőket, takarítottam, főztem sonkát, sütöttem nyuszitortát (a tojásmentes tészta ezúttal nem sikerült, becsületből megkóstoltuk, aztán kidobtuk) de a lényeg kimaradt.
A gyerekeknek azért próbáltunk becsempészni egy kis csodát.

Gyors, mint a Nyúl
Fészekalja
Lackót nem érdekelte különösebben a csoki jószágok
Végzet

Húsvét hétfőn aztán ismét végigautóztunk a kietlen M6-oson, és kora délután jelentkeztünk a kórházban. Az ügyeletes orvos megvizsgálta Marcit, aki  farkas volt éppen, a fiatal doki vette a lapot, jól megijedt, majd fújt neki egy kesztyűlufit. Éreztem, hogy jó helyen vagyunk.


A társalgóban lehet autózni...
Tojásból kelt Verdascoval

Elfoglaltuk a szobánkat, saját szobát kaptunk ketten (nem fizetős!) én külön ágyat, nemcsak egy széket mint sok helyen, sőt össze is tolhattuk az ágyakat. A szobához saját fürdő tartozott wc-vel, zuhanyozóval. 


A nővér megkérdezte milyen ételt nem szeret Marci, mert akkor azt nem kérnek neki. Ez a figyelmesség végigkísérte a négy kórházi napunkat. Hálás vagyok valamennyi ott dolgozó orvosnak, nővérnek, hogy valóban úgy bántak a kisfiammal, ahogy egy gyerekkel kell, velem pedig úgy, mint egy másik felnőtt emberrel. Emberség, kedvesség. Nem is kell ennél több.

A formaságok után még kimentünk ebédelni,



aztán elbúcsúztunk apától.



Kedden reggel fél kilenckor jöttek Marciért, az átfektetőig kísérhettem, tudom, hogy rutinműtét meg minden, de amikor a műtőssegéd ölbe vette és elindultak befelé, azért kiperdültek a könnyeim. Kicsivel kilenc után érkezett az achillotomiát végző prof. és megnyugtatott, hogy minden rendben zajlott, tíz perc múlva pedig hozták is Marcit. 

Ahogy laposakat pillogva összekucorodott azon a nagy ágyon...végülis kibírtam, nem bőgtem. Kapott egy kiszínezhető lapot Ügyes voltál felirattal, apró figyelmesség, szívet melengető.

Fiókám az első napon még kicsit nyűgös volt, nem engedte, hogy a gipszhez érjek, hogy megmosdassam, átöltöztessem. Másnap már nem volt gond, már nem fájt neki, jól evett, jókedvű volt, sokat beszélgettünk, társasoztunk, és persze rengeteg mesét nézhetett.

Csak lazán
Szerdán reggel a prof. is benézett, elmondta a további teendőket, megbeszéltük a kontroll időpontját. Csütörtökön még felnyitották a gipszet, átkötötték a sebeket, megkaptuk a zárójelentést, tízkor útra készen vártuk az uramat.


Azóta pedig tele van a szívem Marcival.
Tudtam eddig is, hogy ő egy nagyon simulékony gyermek, de hogy ezt az állapotot is ennyire nyugodtan, a helyzetét elfogadva viseli, őszintén meglep. Még egy hétig nem állhat a lábára, mászhat, de csak módjával, sokat kell tornáztatni, mondjuk ezt már megszokta. Kicsi gyémánt.

Május 6-án megyünk kontrollra, akkor veszik le a gipszet. A legjobbakat reméljük.

5 megjegyzés:

  1. szia
    Gyors gyógyulást kívánok, jó, hogy túl vagytok rajta.
    Remélem nem viseli meg Marcit a kényelmetlenség.
    Ági

    VálaszTörlés
  2. ... mármint a gipsz, meg a megszokott mozgás hiánya nem fogja megviselni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük :) Hát, nem könnyű...elfogadja, megérti, hogy most nem szabad annyit és úgy mozognia, csak nehéz megvalósítani, sokszor elfeledkezik magáról :)

      Törlés
  3. Ó, akkor van még remény, ha léteznek ilyen kórházak! :) (Nem mifelénk sajnos....)

    Türelmet kívánok nektek a gyógyuláshoz, remélem, gyorsan telnek majd a hetek a gipszlevételig!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, főleg Réka történetére emlékezve paráztam a kórháztól, de szerencsére ég és föld volt a különbség.
      Már "csak" három hét!

      Törlés