Egészen
aktuális erről is írnom, így a nyár utolsó napján, azon a nyárén, ami a
legszebb, és talán a legnehezebb is volt az eddigiek közül. Legszebb, hisz
végre négyen vagyunk, és legnehezebb, mert az felújítás és a munkahely elszipkázza
tőlünk az uramat, én pedig kvázi egyedülálló anyaként osztódom a kert, a
háztartás, a gyerekek, és a hemiparesis között.
Marci
nem járt nyáron oviba, úgy éreztem jobb lesz neki itthon, nekem meg
mindenképpen, nem kell reggel és délben a még mindig nem a legkönnyebb baba
kategóriába tartozó Lackóval eljutni az oviba, lehetőleg ordítás nélkül. Azt is
terveztem, hogy csinálok egy intenzív fejlesztést neki itthon, napi tornával,
sok-sok finommotorika feladattal, mesével, együttléttel. Hát, ahogy azt Móricka
elképzelte. Lassan már megszokhatnám, hogy ember tervez, aztán felébred Lackó…
Mindenesetre
annyira sikerült kialakítani a napirendet, hogy délelőtt dévényezünk kb. egy órát
(én kezelem őt), azután délután vagy sikerül, vagy nem valami egyéb. Amikor
hazajön az uram, és megy is ki dolgozni az udvarra, Marci jár a nyomában, mint
egy kis árnyék, hordja a homokot, talicskázik, betont kever, végül is
finommotorika ez is.
-
Anya tudod, miért kell cement a betonba, megmondjam? Az a ragasztó, az tartja
össze!
Közben
hetente járunk a Verához dévényre, és maradt a heti egy csoportos óra is.
A
konduktorral való foglalkozás szünetel, nem is tudom, mikor kezdődik, vagy
lesz-e egyáltalán ősztől, ha azt mondom fejetlenség van, akkor nagyon
diplomatikusan fogalmazok. Nem tudom, máshol hogy működik az államilag
finanszírozott fejlesztés, remélem ennél jobban, mindenesetre már örülök, hogy
senki sem kötötte korábban az orromra, hogy létezik, és járna is Marcinak, mert
még talán elfogadom, hogy ez elég is neki. Novemberben ítélték meg, nem
választhattam, hogy hová-mire járjunk, kijelölték az egyik városi intézményt,
és az időpontot. Tehát nem jár ki a fejlesztő az INTEGRÁLT óvodába, be kell
vinni a gyerekeket, ami nekünk busszal összesen fél napunkba kerül, de végülis
ráérek, nem dolgozom, aki pedig igen, oldja meg, ahogy tudja. Két órát kap
Marci, ezt egyben tartják, ami ugye másfél órát jelent…ene, ha pontosan
kezdenék, és nem fejeznék be hamarabb, mert a fejlesztő siet ebédelni.
Januárban
M. nénivel kezdtünk, nem nagyon találta meg Marcival a hangot, nem is
foglalkozott korábban kicsikkel, iskolásokkal inkább, de azért lelkiismeretesen
próbálkozott. Mondókázós, mutogatós rész, majd izomerősítő gyakorlatok, balkéz
motiváló feladatok, pályákon végiglépegetés, a végén pedig asztalnál rajzok
feladatok, gyurmázás, összerakás, szétszedés stb. Aztán Lackó születése után
baleset érte, Achilles-szakadás azt hiszem, K. nénivel folytattuk. Első órán nagyon
katonásnak tűnk, Marcit feladathelyzetbe kell hozni, engedelmesség, ez az
iskolához is elengedhetetlen, majd meglátom, hogy bírni fogja. Következő órán
Marci egyszerűen lefeküdt, és semmit nem volt hajlandó csinálni, erre K. néni
lediktálta nekem a gyakorlatokat, hogy majd otthon is végezzünk Marcival, de a
következő órán úgyis jobban együttműködik majd. A harmadik oldal
emel-hajlít-emel-zár típusú feladat után azért visszakérdeztem, ismer-e olyan
három évest, aki ezt végigcsinálja, nem sérültet, egészségeset. Az ezt követő
foglalkozásokon egyszer sem végeztünk egyet sem a lediktált gyakorlatok közül,
igaz mást se sokat, valahogy elfolyt az idő, és több órát lemondott, vizsga,
értekezlet vagy egyebek miatt, de nem is bántam igazából, mert láttam, hogy ennek
így túl sok értelme nincs.
Úgy
készültünk, hogy nyáron is lesznek foglalkozások, igaz csak egy óra hetente, és
visszajön M. néni, de mégiscsak táppénzen maradt, K. néni pedig május végén elnézést kért, de
ő is elmegy szabadságra egész nyárra, beteg édesanyját kell ápolnia. Ellátott tanáccsal, és kaptunk kölcsön nyárra dudoros félgömböket, karikákat,
ezért hálás vagyok.
Nos,
a fizetős helyeken, ahová eddig jártunk, nem így mennek a dolgok. Nincs
értekezlet, nincs féléves táppénz, ha valaki kiesik, helyettesítik. Értem én,
hogy ingyenes lónak ne nézzed a fogát, de akinek nincs pénze a fizetős órákra,
vagy bízik az állami rendszer elégségességében annak a gyereke így nem fog
fejlődni. Semmit. Szomorú ez.
K.
néni ígérte, hogy küld egy összefoglalót Marci féléves haladásáról – itt azért már
röhögtem magamban kicsit- de még nem érkezett meg, hát meg vagyok lepve…
Az
óvodavezetővel tegnap beszéltem, tudja-e mi lesz szeptembertől, áh, senki sem tud
semmit, hova, kihez kell majd járnunk, de eddig sem kezdődtek soha a fejlesztő
foglalkozások október előtt. Szuper.
Belekezdtünk
egy másik programba is még áprilisban, ekkor hallottam az SK Projectről,
olvastam a pozitív tapasztalatokat, gondoltam, megpróbáljuk. Ebben az időben Kornél javaslatára szüneteltettük
a dévényt, - már nem félek annyira, hogy ne merjek három hónapot kihagyni- maradt a
csopi, de az is úgy, hogy figyelembe vettük Kornél szerint mit szabad, és mit
nem, a konduktív foglalkozásokon meg úgysem történt sokminden. És persze
csináltuk az itthonra kapott feladatokat.
Aztán eredmény mégsem lett, sőt visszafejlődést tapasztaltunk, Marci bal
lábával egyre erősebben lábujjhegyezett, a kis keze is befeszült. Rájöttünk nem
ez a mi utunk, bizonyos kérdésekben nem is értettünk egyet Kornéllal, de ez
most mellékes, nem befolyásolta a döntésünket. Kingát nagyon sajnáltam, okos,
intelligens nő, jó volt vele beszélgetni, sokat lehet tőle tanulni.
Visszatértünk
hát a dévényhez, nem hagyok ki egy napot sem, és Verát is megkértem, ne hagyja
Marcit irányítani, és gyúrja csak erősen. Nem sír már réges-régen, és ha mesét kapcsolok
neki, teljesen nyugodtan fogadja a kezelést, sőt mivel itthon csak ilyenkor
nézhet mesét, már kéri is. Vera azt mondta, ennek ellenkezőjét szokták kérni a
szülők, hát ja, csakhogy én nem akarok belenyugodni, hogy Marci nem fog már
jelentősen javulni, amit többen kezdtek már pedzegetni, mert ha rajtam múlik, igenis fog. Ha
minden jól megy október-novemberben lökésterápiára viszem egy budapesti
dévényeshez, aki tesóm révén ismer minket, és az itthoni tornához már küldött
videót. Benne nagyon bízom.
Aztán
van még valaki, akiről nem tudok egyelőre nyilatkozni, lévén még csak egy
kezelésen voltunk, ő pedig Kulcsár Gábor csontmester.
Meglátjuk,
haladunk-e vele, jónak tűnik, bízunk benne is.
Hát
így vagyunk, elrohant a nyár, jövő héten kezdődik az óvoda, Marcinak csak
keddtől, mert hétfőn torna -a dévény és a csopi egymás után van-, csütörtökön
pedig viszem Budapestre Gáborhoz.