Marci nem akar fogat mosni, gondolja, hízeleg kicsit, hátha
elbliccelheti:
- Nem mosom fogat! Apa kemény! Anya jóóóó puha!
Fókánk fülét félig megették a szúnyogok. Érzi a dolog
fontosságát, időnként jelentkezik nálam, hogy kenjem be a „bibiket”.
- Anya bekeni fülem, meggyógyul.
Majd feléled benne Istenes Szent János szelleme, vattapamaccsal
járja a lakást, és mindent, de mindent meggyógyít. Kezdi szeretett villamosával,
bekenegeti alaposan, megsimogatja, lefekteti, betakargatja. Aztán jut a
gyógyító érintésből a játékoknak, a falaknak, a hűtőnek, az ajtóknak, még a
parkettának is. Közben motyogja:
- Mindig dolgom van. Meggyógyítom, simi, simi. A cipőt is
megtörölöm, a füle is bibis. Jó koszos, ezt is kinőttem. Ez a mi az? Gumicsizma.
Jól bele a pocsolyába. A széket is megtörölöm, ő is bibis…..
- Anya, kérem szépen olyat! (rázókeveréket) Nem kiborítom,
jó?
- Marci készen van. Kicsit megpihenek. Megpihentem. Még
mindig dolgom van. Itt nincsen zsiráf. Elbújt. Ezt is megtörölni… Anya, kérem szépen
ölbe!
Többszöri kérésem ellenére sem fogad szót, addig
ügyeskedik, míg kiborítja a felfutott élesztőmet. Haragosan rákiabálok és
beküldöm a másik szobába. Pár perc múlva előoldalog, ezt motyogja:
- Adok puszit, anya boldog lesz. Nem mérges…
Milyen érdekes, ez a kemény-puha különbség nálunk is volt. És a "lányok" voltak a puhák.
VálaszTörlésMarcinak volt már puha a villamos is (a HÉV pedig kemény), sőt az autós zokni is a markolóssal szemben :))
Törlés