Anya jó puha!

Marci nem akar fogat mosni, gondolja, hízeleg kicsit, hátha elbliccelheti:

- Nem mosom fogat! Apa kemény! Anya jóóóó puha!

Fókánk fülét félig megették a szúnyogok. Érzi a dolog fontosságát, időnként jelentkezik nálam, hogy kenjem be a „bibiket”.

- Anya bekeni fülem, meggyógyul.

Majd feléled benne Istenes Szent János szelleme, vattapamaccsal járja a lakást, és mindent, de mindent meggyógyít. Kezdi szeretett villamosával, bekenegeti alaposan, megsimogatja, lefekteti, betakargatja. Aztán jut a gyógyító érintésből a játékoknak, a falaknak, a hűtőnek, az ajtóknak, még a parkettának is. Közben motyogja:

- Mindig dolgom van. Meggyógyítom, simi, simi. A cipőt is megtörölöm, a füle is bibis. Jó koszos, ezt is kinőttem. Ez a mi az? Gumicsizma. Jól bele a pocsolyába. A széket is megtörölöm, ő is bibis…..

- Anya, kérem szépen olyat! (rázókeveréket) Nem kiborítom, jó?

- Marci készen van. Kicsit megpihenek. Megpihentem. Még mindig dolgom van. Itt nincsen zsiráf. Elbújt. Ezt is megtörölni… Anya, kérem szépen ölbe!

Többszöri kérésem ellenére sem fogad szót, addig ügyeskedik, míg kiborítja a felfutott élesztőmet. Haragosan rákiabálok és beküldöm a másik szobába. Pár perc múlva előoldalog, ezt motyogja:

- Adok puszit, anya boldog lesz. Nem mérges…