Ha a szülők csemetéjük most már
szokásossá vált éjfél körüli ébredését követően a Nicht vor dem kind!- elvet félredobva a
kelleténél hangosabb szóváltásba keverednek, számíthatnak arra, hogy az
említett fiúgyermek túlságosan is éberré válik. A kétévesek minden
bölcsességével Anya kópé! - beszólással sommázza a vitát (mert már egy férfipalánta is szolidáris), majd bár szent lett a béke, továbbra sem akar elaludni.
Kopog az eső az ablakon, ezt okvetlen kommentálni kell, később eszébe jut, hogy
jó lenne, ha valaki bekapcsolná a karácsonyváró fényeket a nappaliban. Az
egyszeri anya ilyenkor próbálja csitítani, és huszadszor is megbeszélik, hogy a
fények már nyugovóra tértek, majd akkor ébrednek fel, ha kibontják a következő
adventi zsákocskát. Végül azt a taktikát alkalmazza, hogy eljátssza a mélyen
alvót, nem reagál gyermeke szómenésére, még horkol is kicsit, csak úgy nőiesen.
Az utódot persze nem lehet ilyen
könnyen lerázni, először csak finoman paskolni kezdi felmenőjét, majd
két centiméter közelségből belekiabálja az arcába: Helló! HELLÓ! HEEELLÓÓÓÓÓ!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése