Kovász

A kovász készítése, pont mint a dagasztás, a csírák, vagy a környezetbarát tisztítószerek használata hosszú ideig motoszkált az agyamban, mire tényleg nekiálltam és megcsináltam. Aztán jött a kérdés: ha ez ennyire jó, vajon miért vártam vele eddig?!?

Azt hittem, a kovász valami misztikus dolog, hisz régen az új asszonyok az édesanyjuktól kapták, és nagy szégyen volt, ha megromlott, és kérni kellett a szomszédtól. Biztos nagyon nehéz életben tartani, oda kell nagyon figyelni, blablabla. Valójában rém egyszerű dolog, és tényleg nagyon igyekezni kell, ha el akarja valaki rontani.

Mielőtt belekezdtem a Nagy Kovászprojektbe, szétnéztem a neten és Limara blogján (alapmű annak, aki sütésre adja a fejét) találtam részletes leírást fotókkal, tapasztalatokkal. Aztán persze mégsem mindent úgy csináltam, de így is működik.

Tehát én úgy készítem, hogy 2-3 evőkanál kenyérlisztet teszek egy befőttesüvegbe, és annyi langyos vízzel elkeverem, hogy nokedli sűrűségű masszát kapjak. A massza néhány óra alatt felfut, mint az élesztő, majd visszaesik. Másnap ismét teszek hozzá 2-3 kanál lisztet + vizet, és így tovább, 3-4 napig. Mivel nekünk nincs kamránk, és a lakásban elég meleg van, felfutás után hűtőbe teszem az üveget, nehogy megromoljon a kovász. Az illata kellemesen savanykás, romlottan, gondolom büdös lenne, még nincs tapasztalatom erről. Van, amikor elfelejtem megetetni, és olyan is, hogy egy nap kétszer is kap. Ha nagyobb mennyiségre van szükségem, 4-5 kanál lisztet is hozzáadok egyszerre. 

Sütés előtt kiveszem a hűtőből, 1-2 óráig békén hagyom, hogy feléledjen. A tálba félbarna kenyérlisztet szórok, közepébe mélyedést készítek, és beleteszem a kovászt. Nem szoktam méricskélni, csak úgy szemre dolgozom, de kb. 4-5 evőkanál kovászt teszek 60-70 dkg liszhez. A maradékot etetgetem tovább, a következő sütésre felszaporodik. Langyos vizet öntök hozzá, kicsit körbeforgatom, így elegyedik a vízzel, és egy kis liszttel. Megint békén hagyom, amíg elkezd éledezni, és buborékok jelennek meg rajta. Hozzáöntök még annyi vizet, amennyit a liszt felvesz (tudom, utálatos, hogy nem adok meg mennyiségeket, de tényleg a liszt minőségétől függ), sót és egy teáskanál almaecetet. Aszkorbinsavat is lehet használni, de azt még nem próbáltam. Jobban kel tőlük a kenyér, és kevésbé fog morzsálódni.

Ha cifrázni akarom, ilyenkor teszek hozzá löttyintésnyi tökmag vagy egyéb olajat, és/vagy magokat, zöldfűszereket. A kenyérliszt max. felét szoktam teljes tönkölyliszttel is helyettesíteni, egyáltalán nem lesz fűrészpor ízű tőle a kenyér.

Jól kidagasztom a tésztát, akár 15-20 percig is, akkor jó, ha elválik az edény szélétől, nem ragad, és selymesen lágy. A mondás szerint addig kell dagasztani, míg csöpögni kezd az eresz, azaz izzadni kezd az asszony homloka. Nos, az enyém ennyitől még nem szokott, bár nem is kell bedagasztanom egy nagycsalád heti kenyéradagját egyszerre…

A tésztát nedves konyharuhával letakarom, és 10-12 órán át kelesztem. Mivel a parasztkenyér formázásában egyhén szólva nem volt sikerélményem, a szintén Limaránál talált veknit szoktam sütni. A megformázott veknit 2-3 helyen éles késsel mélyen bevágom, hagyom még kicsit kelni, hogy szépen kinyíljanak a mélyedések. Közben a sütőt előmelegítem 220 fokra, és egy tálkában vizet is teszek be, ha nem felejtem el. 220 fokon sütöm a kenyeret kb. 10 percig, majd 35-40 percig 200 fokon. Ha nagyon barnulna, le lehet takarni pl. alufóliával. Ha kész, még forrón lespriccelhetjük hideg vízzel, ilyenkor illene „cserepesedni” a héjának, bár nekem még sosem tette. Rácson hagyjuk kihülni.

Az eredmény élesztő és cukor nélküli, könnyen szeletelhető, nem morzsálódó, tartalmas, pirospozsgás kenyérke. Van még mit javítani rajta, a bélzete inkább kicsit gumis, mint foszlós, de mi szeretjük így is. Általában este dagasztom be, másnap délelőtt sütöm, vacsorára esszük először.

No ugye, hogy nem ördöngősség? 

Ui.: Kedves családomnak üzenem, hogy egy pulykasütő fedeles jénaiban (8 literes), akár egy kemencében sülhetne a mindennapi, és vélhetően sokkal szebb is lenne, mint most csupaszon sütve. Remélem, értitek :) Puszi!