Két napig, míg a plebs többi
tagjával a káposztaszagú városban aszalódtunk, emberem csapatot épített a
Balatonon, vitorláztak, kikötőben ettek, ittak, vígan voltak. Aztán fülig
szerelmesen jött haza, és hasba akasztott a legújabb ötletével: vennünk kellene
egy hajót. Mert nem is lenne olyan drága, és a kikötői élet mekkora fíling,
alig kerül valamibe, benne van az áram-, és mosdóhasználat, és közben
biztonsági őr vigyáz az autóra. Találkozott egy motoros párral, akik minden
nyáron fizetés nélküli szabit vesznek ki, és csak vitorláznak és motoroznak a
Balaton körül. Mondjuk, ha én három hónap fizetés nélkülit vettem volna ki,
következő évben már nem lett volna ilyen gondom, ugyanis már nem lett volna
munkahelyem…Azt is kiokoskodta már az én uram, hogy miből élnénk: hajókat
javítana, festene, mert annyi kókány munkát, ami ott volt, még nem látott.
Az egész légvárból csak egy
ici-pici részlet hibádzik, méghozzá az, hogy éppen mostanában szeretnénk a
nyakára lépni az összes megtakarításunknak, és nem éppen hajóvételt tervezünk.
Egy a baj. Túl nagy kedvet
csinált nekem az egészhez, tegnap éjjel azt álmodtam, hogy hajóskapitányné
vagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése