Marci november óta álldogál. A
legvérmesebb reményeimben januári (18 hónapos) járást vizionáltak, majd egyre
tolódott a dátum, míg végül elmondhatom, már nem akarom őt siettetni,
képes vagyok rábízni, mikor látja jónak az elindulást.
Azt hiszem az utóbbi hetek hoztál
el végre az érzést, hogy teljesen el tudom fogadni Marcit, úgy ahogy van. Már
nem hasonlítom őt más gyerekekhez, nem nézegetem állandóan a statisztikákat,
hogy mit kellene már tudnia, és nem kapaszkodom olyan példákba, hogy XY sem
tudta ezt-és-ezt ebben korban.
És ami nagyon fontos: már nem
gondolom, hogy nem voltam elég jó anya, és nem foglalkoztam vele eleget, ezért
van bizonyos területeken lemaradva. Felszabadító érzés.
Most, hogy már nem érzem
szükségesnek a kályhától elmagyarázni sem a hemiparesis jelenségét sem a fejlesztésének lehetőségeit,
érdekes módon már nem is kell, mert eltüntek a kérdezgetők, sajnálkozók,
azéngyerekemekkormár-tipusú játszótéri anyukák. Pedig az, hogy Marci nem
átlagos gyerek, most már mindenki számára egyértelmű.
Visszatérve a járáshoz, azt
hiszem, a mászás megjelenése is ludas a késlekedésben. Mert nagy örömünkre Marci
sokat-sokat mászik, bár nem tünt el a fenéken csúszkálás sem. Az álldogálása
pedig egyre kifinomultabb, ide-oda lépegetés, fél kézzel kapaszkodás, másik
kézzel akármi megszerzése az aztalról, fenékkel támaszkodás…stb. Ahogy látom
ezeket az újabb állomásokat, mindig meglepődöm: nem is hittem volna, hogy ennyi
minden kell megelőzze a nagy eseményt.
Nyilvánvaló, hogy Marci
egyensúlyérzéke még nem elég érett. Ha mindkét vállát/kezét fogom már stabilan,
gyorsan lépked, és nem merev térddel emeli a bal lábát, mint általában a hemis
gyerekek, hanem hajlítja szépen. Viszont ha csak az egyik kezét fogom, érdekes
különbség látható. Jobb kezénél fogva lépked mellettem, de nem váltogatja a
lábait, hanem csak a ballal lép előre (itt már merevebb a térde) a jobbat pedig
mellé teszi. Bal kezét fogva viszont még nagyon bizonytalan: egyáltalán nem
lépked, csak ha megfogom a jobb vállát, vagy ha jobb kezével is megfoghatja a
kezemet.
Most ez az új feladatunk, váltott
kézen fogva sétálgatunk. Apró lépésekkel, ahogy szoktuk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése