2013. október 7., hétfő

Háromba vágtad édes, jó Lajosom?

Az elmúlt egy-két héten többször kerültem vészesen közel Tót úr lelkiállapotához.

Költöztünk ugyanis. Történt, hogy vevők érkeztek a lakásunkra, hamarost be is akarnak költözni. Mi nem akartunk ennyire gyorsan otthont váltani, mivel a házunk még nem alkalmas erre igazán, ám, hogy alkalmassá tegyük, szükségünk van a vevőjelölt pénzére. És itt zárult is a kör.
Vadul csomagolni kezdtem, intéztem az eladással járó hivatalos ügyeket, az uram pedig ahányszor csak Budapesten dolgozott, elvitt egy autónyi dobozt. Közben beszerezte a tüzelőt, és próbafűtést tartottak, mert az hogy pl. még nincs konyhánk, nem nagy ügy, de azt már nem szeretnénk, hogy Marci fázzon. Hát nem fog, a rendszer többé –kevésbé működik, ami a kevésbét illeti, majd megoldjuk. Az egész költözést úgy zavartuk le, hogy az uram egyetlen nap szabadságot vett ki, nem is vagyunk normálisak.
Bár igaz, ami igaz gyűjtögetők sem vagyunk, nincs sok holmink, engem pl. meglepetésként ért, hogy mindössze egyetlen zsák ruhám van. Eddig is tudtam, hogy nem vagyok egy Peggy Bundy, de azért mégis. Milyen asszony az ilyen?!

Itthon vagyunk tehát immáron két teljes napja, és ugyanennyi ideje kettesben Marcival. Bevallom, éjjel kicsit féltem a sötétben, aztán Szomszédnénire gondoltam, aki nagyobb házban él egyedül, és nagyon örül, hogy végre költözött mellé valaki. Éjjel pattan valami, Mi volt ez?- kérdezi Marci, én pedig csak remélem, hogy nem egér. Főzök a tetőtéri rezsón (csak itt van konnektor), viszem Marcust a földszintre vécézni, közben nyitva hagyom a lépcsőház ajtaját, hogy lássak, aztán megyünk etetni a tüzet a pincébe, szintén nyitott ajtóknál. Nem is hinné az ember mennyire fel tud értékelődni a szemében egy működő villanykapcsoló. Szurkolok, hogy tudjak tüzet gyújtani hajnalban (tudtam) és miközben kiosonok, ne ébredjen fel a fiókám (felébredt). És olyan nagyon bölcs mondásokkal tartom magamban a lelket, mint pl. örülj az esőnek, mert ha nem örülsz akkor is esik. És közben azon gondolkodom, mennyire ráérnek egyesek, van idejük ilyesmiket keresni aztán kitenni a FB-ra. Mondjuk, nekem meg erről posztot írni van időm, úgyhogy mindegy. Azon is gondolkodom,  mekkora mázlim van, hogy ennyire zökkenőmentesen ment minden, van házunk, tudunk fűteni, és annyi birsalmánk termett, hogy azt se tudom, mit csináljak vele. Tényleg kellene egy konyha…



5 megjegyzés:

  1. Örülök a sikeres költözésnek!:-) Meglásd, belakjátok gyorsan, és akkor már nagyon jól fogjátok magatokat érezni!:-)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm :) Már most is jól érezzük magunkat, csak még "kissé" kényelmetlenül. De teljesült egy nagy álmunk, azért ez nem semmi :))

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok!!! Néhány napja olvasta a readerben, hogy költöztetek, ilyen hirtelen, de miylen jól összejött! Nagyon örülök, remélem, egy találkozó is összejöhet hamarosan! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, és én is remélem. Sok-sok kérdésem lenne ovi ügyben, no és persze szeretnék kicsit ipari kémkedni is. Szinte üres a házunk, elkelnek az ötletek :)

      Törlés
    2. beszéljük meg e-mailben! :)

      Törlés