2013. szeptember 30., hétfő

Kétszer melegít fel

Vagy háromszor, de az elsőt (hasítás) idén kihagytunk, egy ügyes falunkbéli végezte el helyettünk.



Az utcánkba be van vezetve a gáz, de a házunkba nincs, amin nem is kívánunk változtatni. Elfogatjukagombotésmelegvan lakásból érkezvén, személyes tapasztalat híján, az uram kérdezett, olvasott, számolt, végül rendelt fát és fabrikettet. A behordással már mi végeztünk, méghozzá hárman, mert ekkor először Marci is itt töltötte a hétvégét. Azt hiszem, tetszett, amit látott, legalábbis miután körbeszaladt ezt mondta:
- Szép ház, csinos, tágas. Jó lesz itt nekem.

Hatvan mázsa csertölgyet mozgattunk meg az urammal, ő talicskázott a fakupactól a pinceablakhoz (odafelé a hasábokat, visszafelé a háromévest) én pedig odalent pakoltam fel rakásba. Jó kis edzés, és még napijegyet sem kell venni. Marci amúgy rettentő cuki volt, igazán menedzsermódra áll a munkához. Amelyikünkhöz éppen csatlakozott, azt szóval tartotta, főként azt ecsetelte, hogy mennyit dolgozik, segít is ő. A konkrét munka pedig részéről kimerült egy-egy fakéreg-darab pinceablakon való bedobásában.

Jómunkásemberek
Egy talicska gyerek

A húsz mázsa bükk-brikettet ezen a hétvégét vittük le a pincébe, szintén Marcigyerek aktív közreműködésével. Már értem azokat, akik többszintes ház helyett inkább nagyobb alapterületű földszintest választanak. Ezt a rengetegsok brikettet lépcsőn lehordani nem az a munka volt, amit szívesen ismételnék minden hétvégén.

Gyúrás combra, karra, szériát elfelejtettem számolni
Van még egy nagy rakás hulladékfa is a telken, jó lesz gyújtósnak, azt is felvágatjuk, amint találunk valakit, aki ráér és van körfűrésze.

Magam is alig hiszem, de sikerült rendet tenni az udvaron, a volt tulajdonosok elvitették a rengeteg vasat, rossz hűtőket, tűzhelyeket stb, mi pedig a sittet, avagy a ramatyot, ahogy errefelé mondják. Háromszor fordult a Kamaz, közben végzett némi akaratlan tereprendezést is, erre mi is rásegítettünk Szomszédnéni gereblyéjével, mert amit mi vettünk egy gazdaboltban, fél óra alatt kettétört.

Ezt látom most a konyhából...
ezt pedig a kertből
Végre-végre szívesen nézek végig az udvaron, nincsenek ott azok a borzasztó szemétdombok. Persze a szép udvar elnevezés még nem illik rá, de az előző állapothoz képest valóságos Eldorádó, ahogy a villanyszerelőnk fogalmazott, és igaza volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése