2013. június 6., csütörtök

Csiszoltunk

És ezzel el is meséltem, mivel töltöttük az elmúlt hétvégét a faluban. 
Csiszoltunk, mert az én uram maximalista, és végigtapogatta a falat a glettmesterek után. Ahol pedig nem volt a fal uram-sima, csupán az emberiség kilencvenöt százalékának beleértve engem is tökéletes lenne-sima, ott utána glettelt/csiszolt.
Mindeközben jómagam az ablakokat csiszoltam, volt időm gondolkodni, hogy voltaképpen állati szerencsésnek, sőt már-már Elizabeth Hurley-nek is érezhetném magam, hisz ez a pasi a sok-sok facér leány közül mégiscsak engem vett el. Aztán végignéztem magamon, adieu Liz, sok minden számíthat emberemnél, de biztosan nem a külsőmért szeret.

Az ablakcsiszolás egy ideig nagyon szórakoztató volt, kb. addig, míg végeztem a géppel csiszolható felületekkel. Ki gondolta, hogy ennyi pöcök, vájat, hupli van egy ablakon. És akkor mindez ott van kívül is, meg van három szint, a kezem meg máris úgy néz ki, hogy egy manikűrös sírva fakadna, ha látná. Ráadásul az ablakokon nem látszik semmi, ugyanúgy erősen antikoltak, mint eddig.

a legjobb jóbarát


Már a felújítás kezdetén megbeszéltük, hogy bármennyire is szépek meg természetesek a fából készült ablakok, a mieink műanyagból lesznek a könnyebb kezelhetőség okán. Hát ez alatt a két nap alatt igen sokat csúnyultak a szememben a faablakok. Kizárt dolog, hogy ezt pár évente végigcsináljam, és a festésnél még nem is tartunk.  Viszont az uram szerint dicsérendő minőségben csiszolok, áhá meg is van, mivel ütöttem ki a többi leányzót a nyeregből.

2 megjegyzés:

  1. Mások ám már ezek a modern faablakok. :) De a műanyag is tuti lesz, nehéz dönteni!

    VálaszTörlés
  2. Ennyi csiszolás után már nem nehéz :)) bár a környezetbarát énem háborog...

    VálaszTörlés