2017. július 2., vasárnap

Egyedül


Csendes, eső előtti vasárnap délután. A család alszik, én pedig nyugodtan folytathatom a délelőtt elkezdett levendulaszüretet. Kevés jobb "munka" van, mint a levendulával való foglalatoskodás. Illat- terápia.





De előtte még jár egy kávé, amiről most senki sem kunyerálja el a habot. Ritka pillanat, meg kell becsülni.


4 megjegyzés:

  1. Gyönyörű a kerted! Több talicskányi levendulát learatni, csokorba kötni és/vagy befőzni jó nagy munka, de az tényleg igaz, hogy jóleső feladat. Még gazolni és kapálni is jólesik körülötte. A levendula már csak ilyen. Ha bajom van, már indulok is a környékére dolgozgatni és elmúlik. ;)
    Kávé gyerek nélkül szuper! Megyek én is kihasználom a lehetőséget. Szép nyarat nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Szeretem is nagyon, bár most sokkal kevesebb idő jut rá, mint kellene, de pont neked magyarázzam? Mindent szívesen gyomlálok, azért a pillanatért, mikor a végignézhetek a rendbe tett ágyásokon, de a levendulát főleg! Legjobban a márciusi metszést szeretem. Még alig zöldül a kert, de az illat a kezemen már a júniusé. :)

      Törlés
  2. Képzeld, olyan bolond vagyok , van tő amelyet felébe, háromnegyedébe vágtam le. tele van méhekkel, lepkékkel, sajnáltam elvenni tőlük. Szép a kerted!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, én pedig annyira, hogy megvártam míg az összes bokor elvirágzik, némelyik már magot is hozott, aztán három talicskányi elhervadt virágot hordtam a komposztra. Szárítani néhány csokrot szálaztam csak össze a későn nyílókból. De olyan gyönyörű volt hetekig, és végre igazi sövénnyé nőtt, nem volt szívem korábban levágni.

      Törlés