Már régóta szerettem volna meghívni Marci ovis csoportját egy kis játékra, uzsonnára a kertünkbe. Ez amolyan szokásféle nálunk, egyik családnál palacsintázni máshol cseresznyét vagy éppen diót szedni voltak, és Marci mindig olyan lelkesen mesélt ezekről az alkalmakról. Gondoltam, van nekünk kemencénk, süthetnénk kenyeret, lángost, megmutatnám, milyen a dagasztás...ám a kemencét még nem üzemeltük be, nem is tudom, működőképes-e egyáltalán, és őszintén szólva most kisebb gondunk is nagyobb ennél. Egyszer. Majd.
Marci szeptemberben elsős lesz, nyáron pedig nem jár oviba, ez volt az utolsó lehetőségünk, hogy vendégül lássam a csoportot. A ballagás utáni héten még az udvarunk, teraszunk is alkalmas volt közel húsz kisgyermek fogadására, két nappal később már körbeállványozták a házat.
A terasz is látott már szebb napokat, meg persze csúnyábbakat is, de a szedett-vetett berendezés nem rontotta az általános jókedvet.
Mivel a Katica csoportot vártuk, katicás menüt kínáltam a gyerekeknek. Tapasztalat, hogy minden étel sokkal finomabbá változik, ha mondjuk állati alakot ölt. Így aztán készültek katicabogaras szendvicsek, hagymaszár-csápú lepkék, és rovar-muffinok. Igaz utóbbiak közül csak hármat sikerült viszonylag épen kiszednem a szilikon formából, először próbáltam így sütni, még gyakorolnom kell.
Nagyon örültem ennek a délelőttnek, talán ha jövőre nem eszik ki az eperpalántákat a cserebogárlárvák, és lesz értékelhető termés, tartunk majd egy epres játszó-délelőttöt.
Csodásak! :) Erre mondanák a gyerekeim, hogy meg ne próbáljam kóstolni egyik lepkét vagy katicát sem! :) :)
VálaszTörlésPopianyu
Hát itt megkóstolták, de még hogy! Azt hittem, majd dobhatom ki az oliva-fejeket, hagymaszár-csápokat, de nem nagyon hagytak belőle :)
Törlés