Reggel kitámolygok a konyhába kávéért és egyáltalán nem akarok a tükörrel találkozni. Néhány perc múlva Marcim érkezik, odaszalad, megölel:
- Nahát, milyen szép kis anya bukkant elő!
De ezt még tudja fokozni:
- Olyan varázslatosan gyönyörű vagy ma reggel anya!
Csoda-e, hogy cseppfolyóssá válok, és csendben a lábai elé csordogálok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése