2012. március 14., szerda

Testtudat

Nem ritkaság, hogy ha az ember gyereke valamely okból nem képes használni bizonyos testrészeit (egyik kezét, lábát leginkább), azok nem jelennek meg a tudatában sem, azaz pl. rajzokon félkarúként/lábúként ábrázolja saját magát.

Marcit 9 hónaposan vizsgálták meg a Korai Fejlesztőben, és a gyógypedagógus erősen gyanakodott arra, hogy Menőmanó bizony nem tudja, hogy neki két keze van. Sőt többet mondok: nem is érzett (úgy értem, fizikailag) olyan intenzíven a bal oldalán. Ettől fogva külön figyelmet fordítottunk erre, itthon csak „balkezezésnek” hívtuk. Pl. minden este fürésnél zuhannyal végigsimogattam a bal oldalát, hideg vizzel teli pohárba dugtam a kezét, és óvatosan végiglocsoltam a fürdővíznél hidegebb vízzel a karját. Megdöbbentő volt látni, ahogy jobb kézzel élvezettel markolászta a vizet, ezzel szemben ballal alig reagált. Babszemekkel/mazsolával/gyöngyökkel teli dobozban turkáltunk, először kevés, majd egyre több sikerrel. Mostanra elértük azt, hogy mondjuk az esetek felénél sikerül megfognia egy szem mazsolát, és megpróbálja a másik dobozba tenni, de általában nem talál bele. Egyelőre.

Gyakran játszottuk az alábbi játékot:

Böködőset (egy ujjal végigbökdöstem a bal olalát)

Simítósat (végigsimogattam)

Csipkedőset (megcsipkedtem)

Csiklandósat (megcsiklandoztam)

Karmolósat (megkarmolásztam)

Kopogósat (behajlított mutatóujjal kopogtattam)

Cuppanósat (összepusziltam)


Van egy módszer, a CIMT (Korlátozással Indukált Mozgás Terápia), ami gyakorlatilag azt jeleni, hogy az ép végtagot egy időre kivonják a forgalomból, a páciens pedig kénytelen a sérültet használni, amennyire sikerül. Úgy tudom, hazánban ezt csak a Mackórendelőben alkalmazzák (www.mackorendelo.hu), 2 éves kortól, valószínűleg mi is benevezünk majd rá. Mindenesetre a józan paraszti eszünk is valami hasonlót diktált, amikor naponta 10-15 percre (ahogy Marci engedte) lefogtuk a jobb kezét, és a bal használatára biztattuk. Az uramtól sokkal könnyebben elfogadta ezt, a fürdési program állandó részévé vált, én pedig délutánonként próbálkoztam babbal, gyönggyel, szobanövény simogatással stb.

És mi lett az elmúlt kb. egy év eredménye? Ritkán fürdetem már Manót, ez nálunk pasiprogram. Tegnap viszont engem ért a megtiszteltetés, hogy kádon kívül is csurom vizessé váljak. Szóval, miközben sorolom, hogy éppen melyik testrészét tisztogatom:

- Most jön a lábad.. . erre felemelte a csöpp lábát, és beletette a markomba (a jobbat, természetesen).

Gondoltam, üssük a vasat, amíg meleg, ezért:

- Add ide a másik lábad, mossuk meg azt is! – És felemelte!!! Igaz, majdnem hanyatt esett, mert emelkedett a jobb lábacska is. J

- Kérem a kezedet! - Megmosódott a jobb kezecske.

- Kérem a másik kezedet – És megint csak a jobb kezét adta ide.

Aztán még egy próbálkozás után megfogta jobb kézzel a balt, és beletette a tenyerembe. Annyira meghatódtam, azt se tudtam, sírjak vagy nevessek. Drága kicsi kincsem!

2 megjegyzés: